2011. január 26., szerda

Néma álom

Csendes, jeges szél fúj
Néma léptek zaja
Porba hull.
Remények törtnek derékba
Álmok kapnak új lángokra.
Egy útnak végső csillaga gyúl fel,
S végéből merítheted életed új irányát.

Csöppnyi érzelmek mély tengere,
Hosszúra nyúlik, mint a búza vetése nyáron
De ezer között mégis elveszik.
Titkom tán örökre rejtve marad.
Ugyan, mit bánom én?

Egy szív, egy szerelem
Több már nem maradt nekem…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése