Curse

Nem. Nem szokásom sírni. Nyilvánosan biztos nem, de egy igazi szerelmes filmen, ha egyedül vagyok igazán szívszorítóan tudok sírni.
Fura, mert a sorsom nem szokott megríkatni. Emberek és helyzetek miatt nem ejtek túl sok könnycseppet… én csak egy valami miatt tudom elsírni magam. A kudarcomon. A tehetetlenségemen. És azon, amikor hangosan kimondom nyilvánosan, hogy igenis rossz elveszíteni egy embert. Sok-sok pici könnycsepp tódult a szemembe, és nem tudom őket lenyelni. Egyszerűen kibuggyantak. Nem bírtam tovább bent tartani…

Nem, nem konkrétan Ő miatta sírtam. Én a helyzetemet siratom. Azt, hogy újfent vesztettem.
Csak egy percnyi volt a gyász, és gyorsan tova is szaladt. Talán ténylegesen itt a vége…

Egy valamibe tudok most megkapaszkodni. Pontosabban két éltetőerőbe. A családomba és a barátaimba. Akik minden nap kimondják, hogy mellettem lesznek, bármi is történjen. Szívből köszönöm nektek, hogy kitartotok mellettem.
Mert az ember csak így ismerheti meg az igaz barátait… csak így láthatja, hogy ki az, aki tényleges fogja a kezét a legrosszabb pillanatokban is. Nekem 4 ilyen ember biztosan van. És Neked, kedvesem? Én benne vagyok? Ki tudja… itt az idő, hogy rájöjj, és félretedd a büszkeséged, mert én útra kelek…

„The big screens, the plastic-made dreams
Say you don't want it, say you don't want it
It's our world, the picture-book girls
Say you don't want it, say you don't want it
Don't you ask me if it's love my dear
Love don't really mean a thing round here
The fake scenes the plastic-made dreams”
 

~Ich darf hier nicht sein~ Geisterfahrer.