Itt elsősorban életem viharának sarkalatos pontjait mutatom be, és arról írok, ami igazán megihlet, és az eddig túlnyomó többségben a fájdalom és egyéb rossznak nevezhető érzések voltak.
Most azonban egészen másról fogok írni. Valami olyanról, ami minden egyes napon erőt önt belém, és arra sarkall, hogy több és jobb legyen. Ez egy olyan dolog, ami nélkül nem élném túl ezeket a „viharokat”…
Ide veszem a családomat és a barátaimat. Most elsősorban a barátaimról írnék.
A mi egységünk négy nagyon különböző dologból van összetéve. Van benne valamiféle bolondság, valamiféle lázadás, egy csöppnyi fájdalom, de rengeteg szeretet. Ezek a különbségek rakják össze a legerősebb egységet.
Az emlékeink, és azok a dolgok, amiket együtt vészeltünk át és győztünk le még erősebbé kovácsolnak minket.
Őszintén remélem, hogy mi négyen örökre megmaradunk… mert lányok, szükségem van rátok… miattatok írom most boldogan és büszkén a soraimat. Aki olvassa ezt, az lássa, hogy én nem csak a rosszat tudom megfogalmazni… a jót is. Csak azt nehezebb… mert a jó sokkal megfoghatatlanabb és különlegesebb érzés. Ezért sokkal többet kell küzdeni. De megéri (:
Betti, Réka, Flóra
Örökre a szívemben!
Geisterfahrer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése