Hit, remény és szeretet

Kisjézus akkor tér be igazán a szívünkbe, ha hagyjuk, hogy a szeretet egész lényünket elárassza. Rakjunk félre mindent... gyűlöletet, ellenségeskedést, és a múltat is. Mert a mai napon ismét győzedelmeskedett a Fény a Sötétség felett. Így van ez az életben is, ha hagyjuk, hogy beköltözzön a szívünkbe a hit,  a remény és  a szeretet: mindent legyőzhetünk. A múltat kordában tarthatjuk, a jelent gyönyörűen megélhetjük, a jövőt pedig óvatosan fürkészhetjük...

Áldott, Békés Karácsonyt kívánok az összes szerettemnek, barátaimnak, családomnak és az egész kerek Világnak! 

Használati utasítás

Geisterfahrer jelentés: ámokfutó. Egy név, ami mögött ott lakik a jól felépített alterego.

Minden igazi művész rendelkezik ilyennel… de a legegyszerűbb emberek is szeretnek néha bebújni egy név mögé, hogy formába öntsék személyiségük fura, sötét vagy éppen vadul ragyogó útjait.

Nem kötelességem magyarázkodni, hogy mit miért írok. Ha sötéten látom a világot az adott pillanatban, pedig villódzó mosollyal kéne járnom, az az én bajom. Nincs joga senkinek sem ítélkezni felettem.

Geisterfahrer mindig bennem fog élni. Ő lesz az álmok, a fájdalom, a szenvedély és a bűnök szóvivője. Kell, hogy éljen, úgy vagyok igazán én. Bármennyire is szerelemes leszek, vagyok ő bennem él, és vadul visszaránt a földre. Ez a feladata… ő a romantikus-realista.

Ide mindent le merek írni, és akik megkapták ezt a címet, azok kitüntettetek rendkívüli bizalommal és szeretettel. Senki eddig nem élt még vissza az itt megszerzett személyes tudással. Még azok sem, akik már csak a múltamban élnek.

Ha valamit kiadok a szívem mélyéről, akkor annak megvan a magyarázata, mindegy mennyire jó vagy rossz. Hirtelen felindulásból írok, és a körülményeket soha sem közlöm. Akinek pedig megvan a maga befogadói érzékenysége és ismerete irántam, az mindig a szavak mögé fog látni. Látni fogja a művészi túlzást, vagy pár unalmas nap nyomát… esetleg egy kis félelmet a jövő felé.

Ha pedig valamiről nem beszélek, arra még nyomósabb indokom van. Vannak olyan kincsek, amelyek olyan mélyen laknak az emberi szívben, hogy félünk a szavak szintjére felhozni őket. Akinek összetörték már a szívét, pontosan érteni fogja, mire gondolok… a legfrissebb, legújabb csodákra vigyázni akarunk, hogy ne fedjék be őket a múlt árnyai…

Én.

Outrageous

"Mire vágyik egy serdülő kislány? Legnagyobb álmai között szerepel, hogy eljön a mindeneket megváltó férfi, aki majd különlegesnek gondolja őt és szíve minden szeretetével adózni fog szépségének, miközben kemény jellemével minden fájdalmat elűz…

"Ezután jó pár csalódás következtében szegény lánynak sikerül kiábrándulni a világból. Buta és egyszerű „fiúcskák” játékszere lesz… megtanulja, hogy teste kifejező és megtartó erővel bír. Nővé válik és megtanulja ezt fegyverként használni..

S végül felnő. Egyedül marad, és utat enged a mérhetetlen lehetőségek áradatának. Kis idő múlva megjelennek az igaz férfiak. Lehengerlő humorukkal udvarolnak, és megcsillogtatják elméjüket. A nővé érett lélek pedig lenyűgözve nyílik meg eme frissítő újdonságnak. A férfiak pedig tényleg meglátják benne a különlegességet, a nőiességnek és a finom bolondságnak a bájos keverékét. Teste szépségével pedig megkoronázza sziporkázó jellemét. Tökéletes. Készen vannak a magabiztos, egészséges emberek.

Ez egy halovány, vékony réteg, amely manapság már igen ritkaságszámba megy. Ezt keressük egészen kicsiny korunk óta…"

A naiv, fiatal léleknek van egy üdítő, kedves és rettentő energikus naivitása, amely szinte rabul ejt. Kiforratlan véleményivel, tapasztalatlanságával megannyi érdekes dologban és felfedezésben válik partnerré. Elhiteti velem, hogy még létezik boldogság… szépség… önzetlen szeretet.

Geisterfahrer.

Rideg

       

 Nincsen hangosan gratuláló tömeg… hol vannak a kedves, baráti piszkálgatások?

Mikor már sokan összetörték a szíved, hirtelen senki sem lesz kíváncsi az „új fejleményekre”. Mindenki csak a hibát keresi, és hosszasan sorolja miért vagy diszfunkcionális, és miért nem leszel képes megmaradni egy kapcsolatban.

Valójában mindig egyedül leszel, és csak maroknyi kapaszkodó fog utadba kerülni.

Hiába, miután tönkremennek körülötted a dolgok, már senki sem akar segíteni… bolondnak hisznek, mert ugyanazokat a hibákat követed el. Csak nevetnek és ítélkeznek feletted…

S benned él még a mardosó múlt, milliónyi fájdalomtövisével… rád nevet mindig a tükörből, és kicsúfol. Nem engedi, hogy el hidd, fogsz még ragyogni. Leköt, megfojt, kísért…

Aztán már nem maradnak körülötted. Nem tudod szólásra nyitni ajkad, hogy bevalld: lehet, hogy végre boldog lehetsz. Nem kapsz bátorítást, csak egy vállrándítást és nyers válaszokat. Ha az elején gyáva voltál, és nem voltál hajlandó előterjeszteni az eseményeket, akkor hallgass örökre… kemény és érdektelen ajtókon kopogatsz. Még mindig nem látod? Mióta mindenki „boldog” senkinek sincs szüksége a kedves baráti segítségedre és az önzetlenségedre… Nem lesz senki hálás neked, amiért igyekszel. Nincs annyi erőd, hogy a támogatásod mértéke legalább egyenlő legyen egy törekvő szerető jelenlétével…

         Ezért mosolyogj, húzd ki magad és repülj majd messzire. Állj fel a porból, légy mindenkinél nagyobb és soha ne hagyd még egyszer egy férfinak sem, hogy megpróbáljon elpusztítatni…! Zárd magadra az ajtókat és légy a magad ura. Viszonyulj úgy a környezetedhez, ahogy ők hozzád…

U.I.: Ha tényleg el akarod hagyni otthonod, vágj el minden szálat. Felejtsd el az emlékeid, és a csodát, amiben éltél. Ha már a saját szüleid is a távozásod fontolgatják, már valóban nincs okod a maradásra…

Üdvözlettel törődő „barátaid”,

Büszkeség és Ész

This is the love, what we have found

Belémcsapott a villám. Felgyújtotta a kiégett, szikár tájat. Fényes, meleg sugaraival vizet fakasztott a kiapadt folyókból… áramolni kezdett bennük a szeretet.

A mosoly fái virágoztak a legnagyobb téli szunnyadásban…hangosan ciripeltek a szenvedélyek madarai. Hírül vitték az egész tájnak: újjászülettem.

Forró barátság érkezett a tájra. Megtöltötte színekkel a szétzúzott eszméket. Egészen másfajta fénnyel vonta be a tájat… az árnyékok, a hangsúlyok máshová rendeződtek.

Nincs többé felszínen hajózó szerelem, amely elpusztít. A földi menny megérkezett. Jól elrejtett formájában, gondosan becsomagolva. A Gondviselés előadására kerültem be. Minden figyelmem megfeszítem, hogy hallhassak minden szót és a lehető legjobban figyeljek. Nem véthetek több hibát… nem törhetek össze több kincset, szívet és lelket. Az időt talán képtelenek vagyunk szabályozni, de magunkat mégis képesek vagyunk irányítani, s így szembe tudunk szállni vele. De még az időnél is nagyon ellenség a tömeg, a vélemény… demagóg logikájuk és éles, gonosz megjegyzései…

Elég… elég a végtelen fájdalom- és gondolatáradatból… állj…!

G.

"Nem az idő halad: mi változunk"

Fura most írnom. Érdekes dolgok köröznek bennem, állandó kattogásban vannak a gondolatok.

Nem kell már a fájdalmas szó… bosszantanak a szomorú, végtelen mondatok. Nem szörnyülködöm már a tükörben az idegen nőn. Nem keresem az elveszített önmagam a sötétségben. Kezdek felállni… megvetni a lábam a földön, a valóságban.

Haladok lassú, kimért, józan léptekkel. Nem hiányzik semmi a látszólagos nyugodt jelenből. Egy tiszta lapon írom már ezt a pár sort… messze a lágyan ringatózó Balaton türkiz ölelésétől, a nap forró csókjától… Ez nem életmód többé, csupán bágyadt emlék. Foszlányai elkísérnek a jelen pillanataiban, de többé nem rendelkeznek megtartó erővel. Fakók, haloványak és elveszítették éltető szépségüket…

A titkokat hordozó ember meggörnyed a fájdalmas súlyok alatt. De vannak olyan apró szépségek, amiket magunknak tartogatunk. Nem szólunk róla, csak hagyjuk, hadd élesztgesse bennünk a szerető életet, hadd áradjon szét a hétköznapokban. Mint a nyíló hóvirág, óvatosan lép ki a fehérség oltalmából, és minden erejével a nap felé fordítja fejét.

Soha egyetlen élmény sem lehet oly csekély a jelenben, hogy a múltért veszni a hagyjuk. Mindegy, hogy valami tiltott, nem elfogadott vagy fura… mindennek mi adunk értelmet. Ha valami vagy valaki képes megtartó erővé válni és kitűnni az addigi fáradt fájdalmak közül, s új fényt hozni, azt nem hagyhatjuk veszni…

Lakik bennem valaki más, aki már két éve nem tudott megszólalni. Beleburkolózott a keserű szavak forgatagába, és küzdött a szeretetért. Most látom a tükörben ezt a „régi” ént. Kezdenek visszatérni a fiatal pillanatok, amiket eddig elűzött az állandó kapcsolatokba fektetett boldogsághajszolás.

A dolgokkal, a körülményekkel csak egyet kell tenni: hagyni, hadd folyannak a saját medrükben.

Geisterfahrer.