Vallomások

Hogy miért csinálom mégis? Egyszerű a válasz.

Mert több akarok lenni. Alkotni akarok. Másokat szeretnék előresegíteni az életben, és ezt azzal az önző érzéssel megkoronázni, hogy igen, én segítettem valakit hozzá a sikerhez.

Nem csak pénzt keresek a tanítással, de magamat is építem… sokan nem így látják, de a fáradtságon felül léteznek még olyan szférák, amelyek komoly energiákat rejtenek maguknak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem csak a szerelem miatt teszem… azért is, és a függetlenségem kivívásáért is.

Más akarok lenni, mint aminek engem szántak, és emiatt sokat küzdök. Amikor írok, végülis mindig ugyanoda lyukadok ki, hogy úgysem leszek hajlandó beállni a sorba, és úgyis lesz valami, ami miatt vagy amiért küzdhetek. Az én szememben nem érték az a fényes karrier, ami mellett nincsen gyakorlatig semmi. Se boldogság, se család… inkább maradjak szegény, állástalan, de legyenek csodák és csodálatos emberek az életemben.
Mostanában rengeteg fajta emberrel találkoztam, és rájöttem arra legalább, hogy mi nem akarok lenni. Olyan változások mozdították elő az életemet, amikor leginkább a gondolkodásomra hatottak. 2 éve a személyiségem változott, ma már inkább csak a véleményem és a látásmódom különbözik. Szeretnék nagyon sok minden elmondani, kimondani, tehát ezáltal feldolgozni, de mostanában nem megy. Könnyebb csendben maradni, mint elmagyarázni, mi a baj.

***

Most neked írok, Szerelmem. Régen nem csináltam ilyen, kicsit zavarban is vagyok...

 Azt szeretem a kapcsolatunkban, hogy a legmélyebb alapokban egyezünk, mégis máshogyan nőttünk fel. Irigyellek téged… a legfontosabb ember az életemben. Nehéz kimondani, de így érzek, mert habár nagyon sok nehéz dolgon mentél keresztül, soha sem féltél megküzdeni ezekkel és szembeszállni a tragédiákkal. Most már te vagy az egyetlen, akihez hasonlítom magam… s mindig szembesülök azzal, hogy még mindig nem értem elég sok mindent. 

Egyik oldalon áll egy lány, én, aki mindent megkapott, bőségben nőhetett fel. Aztán ott vagy te, aki mindent a saját kezével keresett meg. Nézd meg, mégis te vagy előrébb az életben.
Tudod, én úgy gondolom, hogy hatalmas áldás van rajtad a Jóisten részéről. Ő csak a legerősebb katonáinak adja a nehéz harcokat. Egyet soha se feledj. Neked mindig lesz az életedben egy szikla, aki összetartja az egész életed, lelked. Ismerlek, nagyon hálás ember vagy, ezt mindig megköszönöd az édesanyádnak. Azt hiszem vagyunk egy páran, akik szerettek volna ennyi tiszta és szép szeretetet kapni. Amikor rátok nézek, nem látok rózsaszín felhőket, vagy patetikus nagy szavakat, de még felesleges színjátékot sem. Csak összetartást, őszinteséget, türelmet, szeretet. Mindent, amit az ember az édesanyjától kaphat. Én csupán azért írok erről, mert nagyon megihletett eme fajtája a szeretetnek. Sok emberen, köztük magamon is látom a sérüléseket… hogyan képes a nevelés megnyomorítani egy gyermeket. 

Lehet megint csak a szerelem beszél belőlem óriási hülyeségeket, de te más vagy. Vállalom a jövőbeli énemmel szemben a felelősséget, hogy majd azt suttogom, hogyan lehettem ennyire bolond, hogy megint piedesztálra emeltem egy férfit… de most ezt teszem. Mert nincs másom, akibe kapaszkodhatnék… előttem nincs más minta, amely megmutathatná, mennyire szép is lehet a nevelés.
Talán életemben először szerelmesen, de mégis racionálisan ítélek meg embereket, akik valóban jók, és nem csak én emelem fel őket.

Sokszor szeretnék innen elmenni, és más környezetben mindent újrakezdeni. Megfogadtam magamnak, ha egyszer a dolgok vakvágányra futnak, akkor elmegyek… és itt hagyok mindent. Mert akkor eltörölhetetlenül megjelenik a jel, hogy valamit rosszul csináltam, és nincs itt keresnivalóm. Sok emberben erős a kötelezettségérzet a családjuk felé… bennem már egyre kevésbé.