Dzsungel szív

A szeretetnek ezer arca van.
Olyan ez, mikor valaki hisz, csak nem tudja ki az istene. Nevezhetjük Sorsnak, Életnek vagy Karmának... egy lényeg... ilyen a szeret is... lehet nehéz, könnyed vagy épp fura... attól az még szeretet.

Az igazi kihívás az, amikor olyat szeretünk, akiről tudjuk, hogy valószínűleg soha sem lesz képes igazán szeretet adni, mert megsérült. Most már tudom, nem egy emberről, hogy szeretett vagy épp még most is szeret... csak a maga módján... a maga gyermeki, rejtett vagy épp férfias módján.
Eleget küzdöttem a fájdalommal... a legfontosabb emberek már tudtomra adták, hogy az út, amit választottam meddő és céltalan. De nem látnak az én szememmel... nem látják a reményt, ami éltet. A kedves szavakat, a kötődést, az aggodalmat vagy épp a rengeteg emléket. 
Jól vagyok. Komolyan... nekem ez az életem, és élvezem minden egyes apró percét. Hálás vagyok, mert egészséges vagyok. Hálás vagyok, mert itt a családom...  barátaim... egy alakuló jövő. Ne sajnáljatok! Fiatal a szívem, még rengeteg utat kell bejárnia, még össze kell törnie hogy megfoghassa az örökkévalóságot. 
Hiszek a szeretet erejében, nem változtam meg. Ha nem hinnék a szerelemben hitt édes méregben, nem írnám most ezeket a sorokat...

Szeretettel és bizalommal,
G.

Halott szív

Ha tehetném, belebújnék a testedbe. Hallgatóznék csendben… a lélegzetvételeid, a szíved dobbanása hangosabban szólna. De én mégis figyelnék a lelkedre is… minden egyes apró gondolatodat elcsípném, minden érzésedet megvizsgálnám, s aztán még mélyebbre utaznék. Megkeresném a fájdalmaimat… azokat, amiket még magad elől is rejtegetsz. Megküzdenék minden démonoddal. Eltüntetnék minden sötétséget, s a helyébe fény hoznék… ott hagynám benned a szeretetem forró biztonságát, hogy mindig érezhesd, igazán benned élek…

Mégis, most fal vesz körül. Magas fal, aminek súlyos tégláit a fájdalom hidege tartja össze. A védelem mögött jéggé fagyott minden érzés, őket már csak egy aprócska láng melegíti. A szerelem tüze mindig ott fog pislákolni, ő még reménykedik, mikor a világra már ráhullt a gyász. Mellkasomból árad a csípős, őszi levegő. Fullasztó a csend, a „nem tudom”-ok nevetséges rikácsolása már süketté tett. Maroknyi hit, remény és szeretet harcol bennem a lelki-életben maradásért. Elfordultam a fájdalomtól, halhatatlanná tettem a lelkem, s eközben el is haltak a benne parázsló álmok. Megrekedtem. Mozdulatlanná dermedtem a pusztulásban. Meztelen és sebes a szívem, amelyről letépkedték a boldog büszkeség szárnyait…

Megölted a szerelmünket…
Megöltél engem is…

Nincs már miben hinnem… nagyobb pusztítást végeztél, mint maga az Ördög…

Szerelem-minták

Eposzi szerelmek. Nekem nem művészi alkotások rejtik az igaz szerelmet, nem a mesterien megformált izzó lelkek… hanem a szüleim. Mikor édesanyám hosszú útról tér haza éjszaka, édesapám mindig felkapcsolja az összes villanyt a ház körül. Fényárban úszik az óriási, kedves ház… kitárja ajtaját és igazi, meleg otthont rejt magában… olyan, ahova mindenki hazatérhet.

Tőlük tanultam meg, hogy az igaz szeretet láthatatlanul fonja körbe a hétköznapokat, és gyakran a viták, hangos, bántó szavak eltakarják. Szinte felfoghatatlan gyermeki ésszel, hogyan képes két ember évtizedekig együtt élni, egymás részévé válni, s közben minden más fájdalmat, csábítást kizárni az életükből… eljön talán a pillanat, amikor már nem akarod elereszteni a küszködő világban a párod… amikor már nem lennél képes még egyszer felállni, ha eltaszítana a szerelem…

Nincsenek már szavaim, úgy ahogy könnyeim sem. Vegetálnak az érzéseim. Minden aprócska idegszál megfeszül és remél… hihetetlenül konok és makacs módon még mindig elhiszi, hogy maradt valami a felhőtlen múltból.

Hogy mit keresek még itt? Nem tudok elszakadni… attól nem, akinek egyszer odaadtam a szívem…

U.I.: Ez mind pszichológia. Aki soha nem látta a szüleit boldognak és szerelmesnek, annak nagyon nehéz lesz egy szeret teljes, igazi kapcsolatban élni…

Bocsássátok meg ezt nekem, de ismerlek titeket és a fájdalmaitokat…

Geisterfahrer.

Család

Oly sok mindent elszakítanak tőlünk az életben. Szerelmet, barátokat… anyát s apát. Mikor megkérdeznek, milyen számomra az ideális család, a szívem válaszolja és igényli édesanyám és édesapám. El sem tudom képzelni, hogyan tudtam volna felnőni az ő óvó szeretetük nélkül… hogyan válhattam volna emberré, ha nem terelget két ilyen rendkívüli felnőtt ember. Mi történik azokkal, akik az úton egyszer csak elveszítik az édesanyjukat..? Hogyan lehet anyai gondoskodás nélkül élni? Hogy lehet megmaradni a beteg világban az anyai biztonság láthatatlan simogatása nélkül? Biztos naivnak tartanak egy szétszakadt világban, amiért most ezt mondom… azon kevés szerencsések közé tartozom, aki egészséges, egységes családban nőhettek fel. Megdöbbenve, félve szemlélem a hozzám nagyon közel álló embereket, akik habár teljesek, erősek, de szívükben ott egy némán tátongó űr, ami egy eltűnt szülő emléke hasított…

Tanuld meg: felbecsülhetetlen kincs van a birtokodban, ha egészséges a családod… ha élnek a nagyszüleid… ha szívesen látnak maguknál.

Egy anya, akit elszakítottak a gyerekeitől, mérhetetlen fájdalomban szenvedhet. Annyi törődést, annyi nevelést akart még átadni. Csak ez faraghat emberré… hagynod kell, hogy utat mutassanak… ne vágd el a láncokat, ne tedd… mert mikor igazán felnősz, s megtudod milyen a jéghideg világ, biztonságos lelki menedék nélkül élni, zokogni fogsz az életet adó nő iránt, aki mindig szeretett… mindegy, milyen hazugságok ágyazódtak meg gyenge szívedben…

Ajánlás: elsősorban az én kicsiny, de annál különlegesebb családomnak, akiknek hálával tartozom örökké…

S azoknak az embereknek, akik itt élnek a szívemben, nekik, akik szívükben elfedett fájdalmakat őrizgetnek egy áhított, teljes család iránt… 

Dark Paradise

Paradoxonban élni egyszerre különleges és gyötrelmes. Mikor az ész pontosan ismeri a hibákat, a diszfunkcionális kapcsolatokat, de a szív mérhetetlenül ragaszkodik… nem tudja elengedni a megtalált, igaznak hitt szerelmet. Mikor van egy hely a nagy valóságban, ahová el lehet menekülni a szürkeség elől. Egy hely, aminek a varázsa körbeleng mindenkor… ahol a szív megtelik az emlékekkel, és csak boldogan lebeg. Ide bújtam el, itt vártak rám… most pedig csak egy áhított helyszín lett, ahova már csak be akarok törni, annyira vágyom rá. Bezárták előttem az ajtót. Némán állok az őszi esőben, amely pillanatok alatt elmosta a rövid nyár könnyedségét. Most is állok a végtelen fájdalmak, feladatok elején, s közben annyira mérhetetlenül vágyom azt a parányi kincset, amit Tőle kaphatnék… a szeretetet, a törődést, s egy biztos menedéket a szívében.
Köröttem a világ hamis színekben ragyog. Mindenki arcán olcsó, boldognak tűnő mosoly… s én csak állok az őszi esőben… őszinte cseppjei letörlik a rózsaszín álfelhőket szememről…

Üzenet Kenny-nek: most már tudom, milyen minden nap felkelni és belebújni a megteremtett legendás jelmezbe. Tudom, milyen szenvedni, és másodpercek alatt megfulladni… most már nekem is megvannak a mély fájdalmaim, megtaláltam a traumám… a be nem teljesült álmom…

Üdvözlettel,

G.

Sail away

Ideje búcsút inteni a végtelen nyárnak. Mint a vitorlás, amely vidáman szeli a lágy vizet, úgy siet nekem is az élet. Hála, boldogság és öröm tölti be a szívem, s ezek mind mérhetetlen erőt adnak a harchoz, amelyet meg kell vívnom a jövőmért. Sorakozik a sok-sok ötlet, terv, arra várva, hogy igazi cél születhessen belőlük…

De most még csak búcsúzom. Habár sokat változtam, nem tudom elrejteni a boldogságom, amelybe belevegyül a hiány okozta szomorúság. Ebben a pár hónapban volt helyem a világban, volt jelenem, amiben teljesen élhettem, s volt mellettem egy ember, aki most már a világot jelenti. Nem egyszerűen beragyogja a létem, nem csak egy kincs, hanem maga a valóság. Minden hibájával és szépségével együtt. Érzelmek, mint a sokféle színek, éltetnek ebben a szürkeségben. Nem akarom elengedni a csodát, amelyet végre megtaláltam. Csak élvezni akarom még… mint ahogyan az utolsó forró napsugarakat, akik köszönésképpen még csókot lehelnek az arcomra. Most éppen nem bánt az elmúlás vagy a felnőttéválás komolysága. Ez a nyár még gyermeki és szerelmes volt…

U.I.: Neked. Minden szeretetemmel, minden őszinteségemmel. Higgy nekem, megéri szeretni még a sok csalódás után is… ne kételkedj, hisz tudod, mennyire szeretlek