A szeretetnek ezer arca van.
Olyan ez, mikor valaki hisz, csak nem tudja ki az istene. Nevezhetjük Sorsnak, Életnek vagy Karmának... egy lényeg... ilyen a szeret is... lehet nehéz, könnyed vagy épp fura... attól az még szeretet.
Az igazi kihívás az, amikor olyat szeretünk, akiről tudjuk, hogy valószínűleg soha sem lesz képes igazán szeretet adni, mert megsérült. Most már tudom, nem egy emberről, hogy szeretett vagy épp még most is szeret... csak a maga módján... a maga gyermeki, rejtett vagy épp férfias módján.
Eleget küzdöttem a fájdalommal... a legfontosabb emberek már tudtomra adták, hogy az út, amit választottam meddő és céltalan. De nem látnak az én szememmel... nem látják a reményt, ami éltet. A kedves szavakat, a kötődést, az aggodalmat vagy épp a rengeteg emléket.
Jól vagyok. Komolyan... nekem ez az életem, és élvezem minden egyes apró percét. Hálás vagyok, mert egészséges vagyok. Hálás vagyok, mert itt a családom... barátaim... egy alakuló jövő. Ne sajnáljatok! Fiatal a szívem, még rengeteg utat kell bejárnia, még össze kell törnie hogy megfoghassa az örökkévalóságot.
Hiszek a szeretet erejében, nem változtam meg. Ha nem hinnék a szerelemben hitt édes méregben, nem írnám most ezeket a sorokat...
Szeretettel és bizalommal,
G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése