The Heart Get No Sleep

Emlékszem, régen úgy tartottam, hogy az őszben és a télben élek igazán. A hűvös időjárás hozta a forró érzelmeket. Aztán minden egyes szürke hónappal egyre boldogtalanabbnak éreztem magam. Azt hittem már soha sem lesz nyár… megváltásként vártam a simogató napsütésre, a gondtalan, csendes, nyári napokra.
Hosszú volt, tüzes és eseménydús… mintha egy évvel ezelőtt ez a három hónap egy másik bolygón zajlott volna.

Nem hagytam, hogy gúzsba kössenek a régi emlékek, megszokások. Soha sem voltam még ennyire szárnyaló, ennyire rugalmas. Nem tudok megállni, a szívem nem tud elaludni. Most nem szerelmes szenvedélyek fűtik, inkább a világ hatalmasságának és változatosságának csodája tartja ébren.
Oly sok minden vár még arra, hogy rácsodálkozzam, hogy erőt és inspirációt merítsek belőle.
Mikor elutazom, igyekszem a lehető legjobban azonosulni az idegen tájjal, az emberek gondolkodásával. Önkéntelenül is másként kezdem látni a világot – s nekem ezt eddig csak a kirándulás élménye nyújtotta.
Átlendültem az érzelmi mélyponton, már nem foglalkoztatnak a múlt eseménysorozatai és nem érdekelnek a magyarázatok.

Álltam a kicsiny teraszon, és bámultam a kopár hegyekre, amelyek a buja mediterrán növényzet felett tornyosultak, mintha egy tévesen elhelyezett díszlet elemei volnának. Jóleső nyugalom szállt meg. Most, hogy itthonról nézem ugyanazt az eget, naplementét és csillagokat, mégsem bánom, hogy itt kell élnem és alkotnom. Istennek megvan erre a maga koncepciója, és bármennyire is izgalmas lenne megtalálni a választ, hogy miért pont itt, nekem mással kell töltenem az életem.

Annyi minden van, amiért hálás vagyok, hogy átélhettem… néha úgy érzem, hogy megállt az élet, és nem tudom merre sodródom, aztán hirtelen eszembe jut egy csomó minden, amit megtapasztaltam az elmúlt egy év során. Sokkal messzebb juthattam, mert nem láncoltam le a lelkem… megélhettem az igazi fesztiválélményt, amelyre már oly régen vágytam… eljuthattam a leggyönyörűbb mediterrán helyekre.

Búcsúzom a hosszú és forró nyártól, amely megmutatta nekem igazi hangulatát és nem hagyta, hogy elrejtezzem az elvadult gondolataimba.
Most pedig jön a rejtélyes ősz, amely mindig magával hoz valami botrányosat, szépet vagy épp izgalmasat. Rábízom magam a lehulló levelekre, hogy mutassák, merre kell járnom. Mert mostanra minden megváltozott. S ami a jövőben vár, az lesz az én igazi utam.

G.

The Island of Freedom

Eddigi életemben vártam arra az élményre, amely azonnal válaszként szolgál a kérdésre: „Mi volt az eddigi legnagyobb élményed?”
Együtt éltem a zenével, együtt mozogtam a tömeggel… a külvilág teljesen szertefoszlott… ez az élmény megváltoztatott.
Az életben nem kell kényszeresen mindig mindenre megtalálni a választ. Néha csak hagyni kell a dolgokat, hogy a saját ütemükben történjenek meg. Nem kell annyit foglalkozni a sok szomorú „már nemmel” és a zsákutcákkal.

Hiszek abban, hogy bizonyos találkozások megváltoztatják az életünket.
Adrus, te vagy a testvérem, a családom. Nem lehetek eléggé hálás azért, amiért mindig mellettem állsz, és a legnehezebb percekben sem futamodsz meg. Semmit sem tudtam annál biztosabban, minthogy ezt az élményt így, kettesben kellett átélnünk. Évek múlva majd csak mosolygunk a könnyeken, nevetünk a hibákon, és ugyanolyan erővel újraéljük az összes feledhetetlen élményt.
Még millió dolog vár arra, hogy átéljük. S még ennél is több, hogy együtt leküzdjük…
Nagyon szeretlek.

Már kezdtem azt hinni, hogy kihalt belőlem a bátorság, az erő és a vágy. Rögtön a Sziget első napján sikerült beleesnem egy eléggé sunyi csapdába… egy nagyon édes, holland csapdába.
Eddigi érzelmi életem során soha nem élt külön a testem és a szívem. Veszélyes, ha ez a kettő ennyire összefonódva él valakiben… veszélyes vagyok magamra nézve is.
Pár napja áttörtem a saját falaimat, és ráléptem egy szabadabb útra. Idéznék egy hajnali 4-kor íródott gondolatsorból:

„Megtört az átok. Feltört az érzelem… a pillangók befészkelték magukat a gyomromba.
Erős karja engem ölelt, lágy csókjai beterítettek. Idegen nyelven is éppolyan pontosan és sunyin tudta bevenni a szívem. Kese haja hosszú volt, szeme a bárányfelhőkére hasonlított. Úriembert akartam… amolyan divatos, modern formába öltözött különlegességet. Tetszett… elvarázsolt… egy teljesen más ország, más kultúra férfija hosszú ideje a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Nyitottsága, szavai feloldották az összes gátat. Ott hagytam magamból egy kis darabot ennél a szép idegennél.
Minden megváltozott… minden árny elsuhant… csak a pillanat fényei érintenek. Nem maradnak sokáig, megsimogatnak, lágy csókot váltanak velem, és tovalibbennek.”

Ezek a dolgok rövidek, mint egy szempillantás, de mégis képesek lavinát elindítani. Egy külföldi férfi jelenléte hirtelen millió kérdést vetett fel bennem… csupán ennyi volt benne a veszélyes…
Van jövőm a szülőhazámban?
Hozzám talán egy „idegen” illik, egy másik világ szülötte…
Mennem kell… muszáj… nincs már itt maradásom. Aznap este megfogalmazódott bennem egy új, kristálytiszta cél. Tapasztalni, tapasztalni, menni, látni, érezni és megtalálni az utam.

A legjobb barátomnak, testvérem Adrusnak.

P.S.: Timnek – üdvözlettel Magyarországról.