The Heart Get No Sleep

Emlékszem, régen úgy tartottam, hogy az őszben és a télben élek igazán. A hűvös időjárás hozta a forró érzelmeket. Aztán minden egyes szürke hónappal egyre boldogtalanabbnak éreztem magam. Azt hittem már soha sem lesz nyár… megváltásként vártam a simogató napsütésre, a gondtalan, csendes, nyári napokra.
Hosszú volt, tüzes és eseménydús… mintha egy évvel ezelőtt ez a három hónap egy másik bolygón zajlott volna.

Nem hagytam, hogy gúzsba kössenek a régi emlékek, megszokások. Soha sem voltam még ennyire szárnyaló, ennyire rugalmas. Nem tudok megállni, a szívem nem tud elaludni. Most nem szerelmes szenvedélyek fűtik, inkább a világ hatalmasságának és változatosságának csodája tartja ébren.
Oly sok minden vár még arra, hogy rácsodálkozzam, hogy erőt és inspirációt merítsek belőle.
Mikor elutazom, igyekszem a lehető legjobban azonosulni az idegen tájjal, az emberek gondolkodásával. Önkéntelenül is másként kezdem látni a világot – s nekem ezt eddig csak a kirándulás élménye nyújtotta.
Átlendültem az érzelmi mélyponton, már nem foglalkoztatnak a múlt eseménysorozatai és nem érdekelnek a magyarázatok.

Álltam a kicsiny teraszon, és bámultam a kopár hegyekre, amelyek a buja mediterrán növényzet felett tornyosultak, mintha egy tévesen elhelyezett díszlet elemei volnának. Jóleső nyugalom szállt meg. Most, hogy itthonról nézem ugyanazt az eget, naplementét és csillagokat, mégsem bánom, hogy itt kell élnem és alkotnom. Istennek megvan erre a maga koncepciója, és bármennyire is izgalmas lenne megtalálni a választ, hogy miért pont itt, nekem mással kell töltenem az életem.

Annyi minden van, amiért hálás vagyok, hogy átélhettem… néha úgy érzem, hogy megállt az élet, és nem tudom merre sodródom, aztán hirtelen eszembe jut egy csomó minden, amit megtapasztaltam az elmúlt egy év során. Sokkal messzebb juthattam, mert nem láncoltam le a lelkem… megélhettem az igazi fesztiválélményt, amelyre már oly régen vágytam… eljuthattam a leggyönyörűbb mediterrán helyekre.

Búcsúzom a hosszú és forró nyártól, amely megmutatta nekem igazi hangulatát és nem hagyta, hogy elrejtezzem az elvadult gondolataimba.
Most pedig jön a rejtélyes ősz, amely mindig magával hoz valami botrányosat, szépet vagy épp izgalmasat. Rábízom magam a lehulló levelekre, hogy mutassák, merre kell járnom. Mert mostanra minden megváltozott. S ami a jövőben vár, az lesz az én igazi utam.

G.