Cloudrider

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy senki sem változik. De akkor sem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy semmi sem a régi bennem. Szeretek másként tekinteni önmagamra, mert ez büszkeséggel tölt el, hisz nagyon sok zsákutcában jártam már.  Éppen ezért ragaszkodom makacsul ahhoz az új, frissen formázott képhez, amit most magamról alkotok.

Minden egyes szálat lassan, küszködve elvágtam. Akkor ez volt az egyetlen megoldás arra, hogy most nyugodt, kiegyensúlyozott szívvel itt ülhessek. Soha sem volt még az élet egyszerre gyönyörű és borzasztóan nehéz. Hihetetlen boldogság árad végig az összes sejtemben, de eközben mázsás súlyával ül az élet a nyakamban. Talán igaz a közhely, hogy az élet nem önmagunk megtalálásáról szól, hanem saját magunk megalkotásáról. 21 éve most először érzem azt, hogy az néz vissza a tükörből, aki igazán bennem lakik. Rengeteg harcot vívtam, most pedig a béke szakasza következik.
Így lettem íróból bölcsész, bölcsészből pedig leendő közgazdász… ki tudja…

Hamarosan itt hagyom ezt a várost, ezt a közeget. S ez fura mód motivációt ad arra, hogy az utolsó pillanatokat még mélyen belélegezzem itt… ez már nem menekülő-elszakadás, inkább az élet következő lépcsőfoka. Egyre kevésbé utálom az ismerős arcokat a peronon, egyre kevésbé félek az eltörött szerelmek megmaradt szilánkjaitól.

Igen, én is gondolok az elmúlt élményekre, barátságokra. Bennem is kitöltetlen űrök lebegnek… különösen akkor, amikor fogalmam sincs, hogyan oldhatnám meg a fennálló problémát. Vajon mit mondana az a barátnőm, akinek mindig csodáltam a magabiztosságát és már-már túlzott vakmerőségét. Az idő elsöpri a rossz emlékeket, a rossz beidegződéseket. S mégis félünk lépni, mert félünk a csalódástól… nehéz folytatnom a gondolatmenetet, mert általában mindig eddig jutok…

Köszönöm a kedves szavakat, jól esik, ha valaki igazán látja rajtam, hogy boldog vagyok… ezt nehezebb észre venni, és elismerő szóval illetni, mint a szomorúságot, mert ezt csak a tiszta szívű emberek látják egymásban.

S miért is vagyok boldog? Ő az erő, a szeretet. Nincs, amit ne tenne széppé és nyugodttá… nincs amit ne oldana meg. Velem is mind ezeket tette… magát a lehetetlent választotta párjává, és nem vallott kudarcot. Néha csak figyelem a szemét, a mosolyát… elmélázva hallgatom, ahogyan okos szeme mesél. Alig várom, hogy megérintsen, hogy szóljon, hogy meglepjen, hogy táncoljon… ő az én részem, s én az övé vagyok. Egyszerűek vagyunk, s mégis mélyen lakik a szerelmünk. Szavak nélkül is érzem őt, mert mindigis a szívünk beszélt.