Valaki megkérdezte tőlem pár napja, hogy mit érzek.
„Vársz, izgulsz? Mi játszódik le benned?”
Persze a válaszomban csak annyi volt, hogy igen, várom, de semmi különösebbre nem számítok.
Beni, ennél a pontnál volt igazad. Hazudok. Hogyne hazudnék. Ezt persze tagadom mindig és mindenhol. Tudom, hogy bűn. Te magának Istennek mégsem hazudok, hisz minden este imába foglalom a családom, és a barátaim mellett az Ő nevét is. Mert igen, ő is a barátom. Én csak a lelkemnek hazudok. Az emberek előtt pedig szűkszavú vagyok, és nem mutatom ki, hogy igenis borzasztóan fáj… még mindig. Így könnyebb…
Mi a baj?
Sokáig azt hittem, hogy nekem Ő egy megfejthetetlen rejtvény, és borzasztó összetett személyiség. Ez persze igaz… de pont ez a dolgok lényege. A legérdekesebb… a legmélyebb dolgok alatt bújnak meg a világ legegyszerűbb mozzanatai.
Adott egy önbizalom hiányos fiú, akit gyerekkorában sokszor egyszerűen csak odébb söpörtek, és eltiportak nem kicsi fájdalmat okozva ezzel neki.
Kellett valamit tennie, hogy ne maradjon alul, hisz egy igazi, vérbeli küzdő ember.
Felvett egy álarcot. Felvett egy viselkedési normát, és eldöntötte, hogy Ő vezeti fog. Élére áll a baráti körének.
Egoistának mutatja magát… de ha nem lenne semmi baj, akkor csak illegetné magát a tükörben és tudná, hogy mennyire jó pasi. De Ő nem ezt teszi. Inkább minden második mondatban megemlíti hatalmasságát.
S a másik… a lányok. Nem jött neki össze sokáig semmi… aztán pedig a sok-sok csalódás, s végül a pusztulás… a Pokol. Képzete. De ez mind nem igaz…
Maga mellé vesz valakit, akit két hét múlva lecserél… csupáncsak, hogy az erejét mutassa…
DE mi van ezalatt? Kérdem én. Miért tudom én ezt? Miért vagyok ebben biztos?
Kedvesem, ezt mind Tőled tudom. Ez mind Te vagy… még ha ezeket az információkat csak részletekben csöppentetted el nekem… én akkor is tudom, és ismerlek. Tudom, hogy ki vagy, és ki lettél…
Tudom, hogy ezzé tett az apád, a családod, a „barátaid”, Buda és a környezet ahová alig 2 éve bekerültél.
Kegyetlenül őszinte, és talán kicsit meggondolatlan mondatok ezek. Nem vagyok pszichológus, csak ismerlek… ma már túl jól…
Pontosan az ellentéte annak, ami voltál. S pont ezért született meg a lehetetlen. De én ezt a szót nem ismerem… ezért tehetetlenné váltam…
Geisterfahrer.
Fahren immer allein.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése