Hát hogyne. Hisz mindannyian szenvedünk az élet csapásaitól. Mindenki naív, aki azt hiszi, hogy ő élte át a legnagyobb megrázkódtatást. Mindenki, aki épp ebben a percben meg akar halni, feleslegesen szenved.
Az emberek előszeretettel taposnak át a másikon. Ez soha sem volt probléma a világegyetem történelmében sem. De nem kell ekkora távlatokban gondolkodni, elég ha magunk köré tekintünk.
Összetört szívű emberek. Elvált szülők gyerekei. Rossz sorsú, szegény emberek. Elkényeztetett gazdagok. Annyi, de annyi rétű az a világ, amiben élünk, hogy néha egész egyszerűen az a baj, hogy képtelenek vagyunk kettőt feljebb, vagy lejjebb lépni, és alkalmazkodni… megérteni a bajt, és segíteni. Vagy csak megbocsátani… még egyszerűbben csak meghallgatni a másikat.
De mivel a bolhából már egy jól meghízott elefánt lesz, ezért természetes, hogy a saját problémánk mindent felemészt. Beleértve minket is.
Persze ritka az olyan ember, aki észreveszi, hogy csupáncsak a szerencsés napsugarak árnyai vetülnek rá, és azért rossz egy picikét az épp jelenlévő helyzet… de ehhez mi még nem vagyunk elég bölcsek. Idővel, talán, ha felnövünk kedves barátaim, majd talán észrevesszük.
Meglátjuk, hogy az a fura fiú mindössze szeretetre vágyott, hogy az a másik kedves srác pedig csak az érett érzéseivel keresett egy hozzá hasonló lányt, és a gyerekesnek tűnő fiúban megannyi komoly értelem lakozik.
Ők ezt most nem tudják. Mi sem tudhatjuk. Én is csak gyanítom. Ez az, amit majd később felismer bennük valaki, és az a valaki ezáltal fogja őket boldoggá tenni… kimenti őket abból a megrekedt állapotból, amiben éppen tanyáznak.
Ilyen egyszerű lenne? Hiszem, hogy igen. De, kedveseim, mi emberek vagyunk, ezért ezt soha sem fogjuk fekete-fehéren látni. Szerencsére! Unalmas lenne érzelmek nélkül az élet. Unalmas lenne, ha néha picit nem szenvednénk és nem őrülnénk meg olyan hatalmasan csodálatosan a szerelemtől. Vagy ha éppen a boldogság lágy szele felkap minket, és elvisz egy gyors repülőútra, hogy bejárhassuk a nagyszerű érzések birodalmát. Talán ez a legritkább csoda az életben. A színtiszta boldogság. És a szeretet… mert mindenkit ez táplál, és éltet. A szavaimmal, a tetteimmel, és a jelenlétemmel mind-mind ezt a szeretetet adom és sugárzom most is. Legyen a tietek! Ne csak a szemetek, hanem a szívetek is legyen nyitva, hogy érezhessétek ezt a csodát… de… de még ha nem is foglalkozol velem, érezni fogod. Mert ott vagy az imáimban, az álmaimban, és néhány szavamban. Mert a szeretet nem szűnik meg sohasem…
„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” (1Kor 12,30–13,13)
Geisterfahrer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése