2011. február 1., kedd

Love Desires

Gyere vissza… gyere vissza, s írjuk újra a múltat.
Meg mernéd tenni? Újraírni mindent, ami volt, és ami még lehetne? Ha megváltoztathatnál valamit, mi lenne az?
És most mit fogsz tenni? Kitörlöd az összes képet? És én mit teszek? Széttépem az írásaimat? Amiknek tulajdonképpen Te magad vagy a lelkük?

Nem. Én büszke vagyok, és ezt nem árulom el. Azt hiszem itt az ideje nekem is elrejteni azt, hogy mit is érzek igazából. Jobb lesz, ha kicsit elbújok, és talán egy kicsit beállok a sorba. Csupán csak annyi időre, míg elbújok a sok-sok egyforma dolog mögött addig, míg a lelkem vihara lecsendesül. De közben én még látni fogom azokat, akik közel állnak hozzám. Azok, akik az én szívemben vannak mindig rengeteg szeretet birtoklói lesznek. Még akkor is, ha nem viszonoznak semmit… mert én itt csúsztam el… attól vártam a megigazolást, akitől soha sem fogom megkapni. És annak nem tudtam adni, aki a legszívesebben zárt volna a szívébe.

Ilyen cseles játék a szeretet. De… van, hogy az embert nem győzik meg a racionális dolgok és érvek. Nem is baj. Ha mindent racionálisan tennénk, nem lenne semmi természetes szeretet a világon…

G.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése