Nem szeretek hirtelen felindulásból írni. Félek, hogy megbánnék dolgokat, vagy megbántanék olyanokat, akiket szeretek. Pont ezért rossz tanácsadó a düh.
Újhold van. Az újhold, új kezdetet jelent. És én most hiszek benne.
Most először érzem azt, hogy, igen, tovább akarok menni és már nem fáj a szívem a múltam után. Rájöttem, hogy eddig egy olyan embertől vártam a szeretetet, aki képtelen ennek a megadására, mert ő sem kapott eleget. Megsérült, és ilyen sebzetten bánik az emberekkel. Mindennek megvan a magyarázta… de egy pont után többet nem lehet tolerálni…
Megtudtam, hogy a helyem mégsem ott van, ahol én képzeltem, vagy szerettem volna, hogy legyen. Ma már tudom, hogy minden csak légből-kapott mese volt.
Nem várok többet. Eszemben sincs. S nem is szeretnék róla többet beszélni. Egy ember látja át teljesen a helyzetet. Egy ember ismeri mindkét oldalt alaposan… és ő segített nekem ma rengeteget.
A mai napon eszméltem rá, hogy –hiába erős a szeretet, és hiába volt szerelmes az ember-, nem hagyhatom tovább magam… egyszerűen vége. És kész.
Ez nem váratlan, közel sem. Fel voltam készülve arra, hogy távoznom kell. Sokáig fájt ez a gondolat, de ma végre megkaptam, amit illett volna már régebben is megadni: az utolsó szál elvarrását… és minden a helyére állt. Pontosan tudom, hogy mi a helyzet. Soha sem volt még ilyen tiszta a kép. Soha sem voltam még ilyen erős e téren…
Igen. Lépek egy hatalmasat, behunyom a szemem, mély levegőt veszek, és csak élek. A jót megőrzöm, a rosszat eldobom. Nem tudom, hogy mi fog ezután jönni, vagy hogyan fogok alkotni a „nagy érzéseim” nélkül, de… ha bízok magamban, és erre születtem, akkor menni fog.
Ajánlás: Michael Lightbringernek, szeretettel M. Colorfinder-től.
~ „And one day
The dark side will
shine” ~
Geisterfahrer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése