Nehéz megfogalmazni, és leírni. Boldogság… hihetetlen erő, és szabadság.
Fura, mert olyan, mintha lekerült volna rólam az átok. Folyton intenzíven, és őrülten akartam élni, de eddig nem éreztem, hogy sikerült volna… ám 3 napja ezt teszem. Pontosan akkor kezdtem el érezni az emberi élet igazi, édes ízét, mikor elengedtem a múltam.
Most csak ámulok, és élvezem a boldogságot. Ezt az apró pici, gyorsan elillanó pillanatot. Még itt csücsül mellettem… még egy picit maradni fog, érzem… de tudom, hogy hamarosan mennie kell. De nem bánom. Tudom, hogy megint visszajön majd. Csak türelmesnek kell lennem.
Minden jel egyre utalt. Minden ember, aki fontos, most itt van mellettem. Árzem Isten akaratát és mélységesen tiszta jószándékát. Most mentett meg a lelki-haláltól. Most jöttem rá, hogy mit kell tennem. És most, először, igazán bátran vágok bele. Nincs, ami visszahúzzon… még nincs. Ha lesz, majd megküzdöm vele… de… ma megtudtam azt, amire eddig vártam. Ma nyilvánvalóvá vált, hogy a szerelem fontos, és ihlető tényező. Nagy érzéseket ad… de nem csak ebből áll a világ. Bármi másban ugyanúgy meg kell lelni a küzdést, és menni tovább. S soha sem felejteni szeretni…
Ma nem fájt, ha láttam a szerelmespárokat. Ma nem akartam más lenni, mint aki vagyok. Egyszerűen… csak voltam. S most alkotok. Minden könnyebb lett. Mindent súlyt elengedtem… meglátjuk, mit hoz a jövő.
Ajánlás: Azoknak, akik az utóbbi két hétben mellettem voltak, velem együtt nevettek, és segítettek nekem. Végtelen hálával tartozom nektek. Köszönöm, barátaim! =)
„Uram! Azzal dicsérlek, hogy szebbé
Teszem a Teremtés rám eső zugát,
Hogy fénnyel, meleggel, jóakarattal és
Örömmel
Töltöm meg világomat.”
(Részlet: Szent-Györgyi Albert: Isten c. zsoltárából)
Geisterfahrer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése