Van, hogy csak váltogatják egymást a kicsit mélabús, őszinte dalok. Néha szükségem van, hogy megnyugodjak. Nagyon, nagyon kevesen ismerik az én filozofáló és „Művészi” oldalam. Közel sem olyan vagyok külsőre, és viselkedésre, mint aki írja ezeket a sorokat.
Színes, harsány, nevető személyiség vagyok. Élvezem a figyelmet. Ebből élek, mondhatni. Ám amikor írni kezdek, hirtelen mindenféle hétköznapi dolog elszáll. Nem tudok arról írni, hogy min nevettem ma sokat, vagy, hogy tegnap a 3 legjobb barátommal vízipipáztam, mert… ez az életem része. Erről fura írni… valamiért nem szoktam… nekem több kell… nekem mélyebb gondolatok, és érzések kellenek.
Talán nem érdekel a politika, vagy a közélet, de… nem is baj. Én a környezetemet, az életemet, és az igazi érzéseket szoktam írásos formába önteni.
*Örökké. Milyen rövid szó, és mennyire hosszú mégis. Mi az ezen a Földön, ami épes örökké tartani? Barátság, szerelem? Élből mindenki ezt a kettőt mondaná. Mert minden egység valahol megbomlik… van, hogy hónapok, évek, évtizedek kellenek hozzá. Van olyan, ami sziklaszilárdnak tűnik, mégis összeborul könnyen. Miért? Mert a legfájóbb dolgok belül rejtőznek. Hiába erős a küllem, ha gyenge a jellem… hiába küzdesz a titkaiddal, legyőznek, ha nincs kivel megosztanod.
Hol fogsz továbbélni kedvesem?
Ott leszel néhány kósza kérdésben… ott leszel néhány kimondatlan szóban… ott leszel a dalok szövegeinek jelentésének hátterében… ott lesz a nyomod kisvárosom néhány titkos helyén… s végül ott fogsz mosolyogni a fotóimon. Ennyi marad belőled. Ennyi maradt a szívemből…
„We could have had it all, Színes, harsány, nevető személyiség vagyok. Élvezem a figyelmet. Ebből élek, mondhatni. Ám amikor írni kezdek, hirtelen mindenféle hétköznapi dolog elszáll. Nem tudok arról írni, hogy min nevettem ma sokat, vagy, hogy tegnap a 3 legjobb barátommal vízipipáztam, mert… ez az életem része. Erről fura írni… valamiért nem szoktam… nekem több kell… nekem mélyebb gondolatok, és érzések kellenek.
Talán nem érdekel a politika, vagy a közélet, de… nem is baj. Én a környezetemet, az életemet, és az igazi érzéseket szoktam írásos formába önteni.
*Örökké. Milyen rövid szó, és mennyire hosszú mégis. Mi az ezen a Földön, ami épes örökké tartani? Barátság, szerelem? Élből mindenki ezt a kettőt mondaná. Mert minden egység valahol megbomlik… van, hogy hónapok, évek, évtizedek kellenek hozzá. Van olyan, ami sziklaszilárdnak tűnik, mégis összeborul könnyen. Miért? Mert a legfájóbb dolgok belül rejtőznek. Hiába erős a küllem, ha gyenge a jellem… hiába küzdesz a titkaiddal, legyőznek, ha nincs kivel megosztanod.
Hol fogsz továbbélni kedvesem?
Ott leszel néhány kósza kérdésben… ott leszel néhány kimondatlan szóban… ott leszel a dalok szövegeinek jelentésének hátterében… ott lesz a nyomod kisvárosom néhány titkos helyén… s végül ott fogsz mosolyogni a fotóimon. Ennyi marad belőled. Ennyi maradt a szívemből…
(You're gonna wish you never had met me),
Rolling in the deep,
(Tears are gonna fall, rolling in the deep),
You had my heart inside of your hands,
(You're gonna wish you never had met me),
And you played it to the beat,
(Tears are gonna fall, rolling in the deep),”
Geisterfahrer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése