2011. február 18., péntek

Egy részlet. Tőlem, Róluk, Nekik.

 A barátságról

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek,
igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a
hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert
minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit;
a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől,
túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb
és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész
barátság. S nincs ritkább.
Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta:
„Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én.” Ez felette pontos. S
Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: „Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig
barát.” Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet
gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat,
a legnagyobb emberi próba és szerep.


(Részlet Márai Sándor: Füves könyv c. könyvéből)

Ajánlás: az én kis dárkosaimnak. Köszönöm, hogy itt vagytok mellettem, és figyeltek rám. Köszönöm, hogy támogattok, és bármi történjen rátok számíthatok. Szeretném ezzel a részlettel, és rengeteg szeretettel meghálálni, azt, amit mindig is megtettetek, és megtesztek értem.
A nevetést, a jókedvet... de leginkább azt, hogy elfújjátok egy könnyed mozdulattal a sötét felhőket...<3

A ti Geisterfahrer-etek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése