(Ígéret)
Nem véletlen az alcím.
Az előszóba belerejtek magam számára némi ösztönzést, és a barátaimnak szánt
ígéretet. Azokhoz az emberekhez szólok most, akik észrevették a bennem lakó
ismeretlen forgatagot és figyelmeztettek, hogy szépen lassan felfalja a valódi
énemet.
Ők és az életem
inspirálták ezt a történetet. Minden egyes apró részletet el akarom mesélni
ennek a korszaknak… ebben segítségemre lesz egy lány, akinek a naiv, gyermeki,
reménnyel és szeretettel teli világa megroppan egyszer csak. Ezt teszi vele
ellenhős, aki egy vonzó tekintetű férfi lesz, gyenge lélekkel és megnyerő
személyiséggel. S ott lesz még a hős is. Egy igaz barát, egy szerethető őrült,
aki látszólag hozzájárult főszereplőnk katasztrófájához, mégis ő menti meg a
teljes pusztulástól.
Látható lesz a
beszűkült világ, a kisvárosom, ahol felnőttem, amit megmérgezett a sok
csalódás. Aztán ott vannak a barátok, akik néhol görbe tükröt kapnak, a saját
szememen keresztül elemzem ki őket.
S végül a jövő, az álmok,
amit tényleg a művészi határtalanság vázol majd fel… ebbe vegyül bele majd némi
kritika a nagyvilág iránt…
Olvassátok hát az
életem, a regényem, amiben ott lakik minden reményem, szeretetem és álmom.
Hallgattam rátok, és meggyógyítottam önmagam a puszta szavak erejével…
Meg fogjátok látni,
hogyan néz ki az eszményi énetek, hogyan éltek az én még mindig nagyon szerető
szívemben.
Szeretettel,
G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése