2013. október 9., szerda

L'avenir


A sajgó szív szenvedéseit egy gyógyszer enyhíti. Kis adagokban kellő időközönként némi jövőt kell bevenni. Különböző formában, közelit s távolit felhasználni a teljes gyógyulás érdekében. Segédanyag az idő. Ezt folyamatosan alkalmazni kell, persze az sem árt, ha lappang az emberben egy nagy adag hit. Ez egyfajta örökké velünk élő, kiirthatatlan, pozitív baktérium.

Platón szerint az ember beleláthat az ideák világába, ha szerelmes. Csak akkor lesz egyedüli lehetősége földi élete keretein belül meglátni az ideális szépséget. Azt hiszem sokáig élvezhettem a végtelen gyönyörűséget. Megadatott, hogy megtaláltam a megfelelő férfit… a megfelelő hivatással, gondolkodással és jellemmel. Ideális volt az életem. Miközben megismertem ezernyi új és nagyszerűnek tűnő dolgot, közben megtaláltam a szívem otthonát is. Berendezkedhettem egy erőt adó kapcsolatba, ami biztonságosan hétről-hétre hozta a kellemes kikapcsolódás érzését.
Aztán hirtelen letaszították a lelkem az ideák világából, s a földön landoltam. Az ideális férfi bensője legsötétebbét tárta fel, miközben a gyávaság omladozó kőfala mögé rejtezett el. Ideáimtól megfosztva, magamra erőltetett racionalitással álltam kétségbeesetten a nagy, fényűző világa közepén. Képes voltam eldobni az érzéseim is, kikapcsolni a ragaszkodás kiírhatatlan vágyát.
Végül a kétélű tőr megsebezett mindkettőnket…

Mikor először összetörték a szívem úgy igazán, elhatároztam, hogy felépítem magam, a saját személyiségem erős kastélyát. Belekapaszkodom a titokzatos, nevető jövőbe és a totális ismeretlenséget választom. Ez egy örök támasz, a barátok és a család mellett. Az összetört szív szilánkjai nem érnek el a biztos tervekig. Aki látszólag mindent elvesztett, annak végtelen lehetőségei vannak az életben. Utazhat úgy, hogy nehéz horgonyát nem kell mélyre eresztenie…
A fiatalság sok mindenre ellenszer, és magyarázat a viselkedéseinkre is… én nem használom érvként ezt, én felhasználom a korszakot… ez az ideális férfi és köztem a jelentős különbség. Nekem soha nem kell félnem az érzéseimtől, mert tudom, milyen családban élni és igazi szeretetet, szerelmet érezni. Aki képes beengedni ezt a lelkébe, és bátor eléggé hogy meg is élje, annak már nem lehet igazán rossz sorsa…

Drága Bettim, ez a pár sor részben köszönet neked a rengeteg támogatásért, amit adsz és hódolat hihetetlen képességedhez: a remény örökké tartó megőrzéséhez…

G.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése