Nem. Nem lehet ő a
megmentőm. Az életnek nem lehetnek ennyire nevetséges fintorai. Nem hihetem el
még egyszer, hogy majd egy külső erő segítségével leszek képes továbblépni…
azért, mert valaki kirángat, újra tőrbe csal…
Erről az emberről már
régen elmélkedtem. Olyan régóta van benne az életemben, hogy kezdem elhinni,
valami rendkívüli jelentőséget hordozhat magában. Az ilyesmi nem feltétlen
szerelem, annál több. Egy barát, egy kontroll, aki akkor jelenik meg, amikor
már nem ismerem fel magam a tükörben, és amikor már összegyűlnek a kudarcaim.
Ha arra kell gondolnom,
hogy a világban nincsenek véletlenek, vagy mindenki okkal lép be az életünkbe,
akkor őmiatta elfogadom ezt. Ez a mondás nem érvényes a félresikerült
kapcsolataimra és a hamis barátokra. Ez mindig csak egy-két emberre érdemes,
akik mindig jótékonyan forgatják fel az életünket, értelmet adva a valóságba
vetett hitünknek.
Mikor már pont úgy
érzenék, hogy egy kellemes, romantikus filmben vagyok, közbeszól a
tapasztalatok józansága. Itt nincs folytatás, a végzet nem munkálkodik köztünk.
A meseszerű mozzanatok csak a véletlen kegyetlen játékszerei…
G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése