Rég éreztem ilyet. Ilyenkor általában nem is írok, de most gyorsan papírra vetem, mert szívből jön.
Vannak az életben percek, amiket nem tudunk hova tenni. Most vegyük csak a pozitívat, mert ez a legritkább.
Ez az a fajta érzés, hogy minden rendben van…. Hogy szeretnek, hogy van helyed a világban és másik szívében. Hogy többet érsz egy olyannál, aki nem tud téged szeretni. Már önmagában az is ajándék, ha szeretni tudunk. Ehhez is hatalmas erő kell… sokaknak nem is megy igazán, szívből… az emberek nagy része feltételhez köti, vagy esetleg manipulációval éri el a szeretetet, esetleg érdekből cselekszik.
Oly sok a kegyetlen és fájó dolog ezen a földön… de ahogy mindenre, erre is létezik védekezési mód. Csak… tanuljunk meg lehajolni a gyönyörű dolgokhoz. Álljunk meg csendben, és csodáljuk meg őket. Az idő nekünk dolgozik, ha hagyjuk, hogy tegye a dolgát. Hihetetlen munkát képes végezni… képes arra, hogy kivegye a rossz és keserű érzéseket az emlékeinkből, megtisztítva így azokat.
Ritkán írok boldogan, de most szívemet különleges, felszabadító érzés hatja át. Tudom, hogy jó utón haladok. Tudom, hogy hol állok, és hogy merre kell mennem… csak vigyáznom kell arra, hogy ne veszítsem el ezt az útirányt…
Nekem ez nem szokásom, most mégis megteszem. Nekem is vannak „lények” és „emberek” az életemben, akiknek köszönettel tartozom. Legyen ez a pár sor a tietek:
A mosolygós szívű lány, aki az én nővérem. Mindig ott áll mellettem, és vigyáz rám. Teljesen mindegy, hogy boldog vagyok vagy szomorú, ő nem hagy. Nem hiszi el a „nincsen-semmi-baj” álarcot, és kíméletesen, de őszintén segít nekem. Sok közös harc volt, amin együtt mentünk keresztül, és amit együtt nyertünk meg.
Köszönöm, nővérem =)
M. Lightbringer, aki egy megnevezhetetlen kis területen uralkodik a szívemben. Ő egy angyal, de néha ördög álarcba bújik, és bezárkózik. Különleges ember, aki lelkileg erős,és még a legsötétebb pillanatban is kezében tartja az élet fényét.
Ő az, aki az igazságot szolgáltatta nekem, és aki megtanított elengedni a démonokat a múltból. Hálával tartozom őszinteségedért!
(Megjegyzés: az én szememben te vagy a legjobb színész, és nagyon jól játszol. Soha ne add fel, mert még sokra viheted! :)
Ott van az én pici lányom, aki egy erős, de mégis vajszívű ember, aki mindennap mosolyt csal az arcomra =)
Pheet, Bobi, Mici, Betti ti pedig a mindennapjaim különleges arcai, személyiségei vagytok.
Végül pedig azt hiszem megillet még egy valakit a köszönet. Ő is egy „személy” volt, de… ami nyomott hagyott az életemben az igazából a szeretete volt. Szeretet, amit később elveszítettem, és a fájdalomból kellett táplálkoznom. Borzasztó nehéz volt, de kamatozott, hisz… elkezdtem írni, figyelni az embereket, és keresni a szépet meg az értékeset. Ez egy erő volt, amit kaptam. Egy „sugallat”, ami megváltoztatta az életemet.
Nem hittem volna, hogy valaha képes leszek elfogadni a hiányát, de talán ma már sikerült. Nyert a józan ész, és lehet, hogy jobb, hogy most ő mutatta az irányt.
~ Hiszem, hogy „gyerekek” vagyunk, akik állnak a kirakat előtt, és bámulnak egy csodás és nagyszerű „játékot”… ám ez a „játék” nem lehet a mienk. A „szülőnk” nem veszi meg nekünk. Nem magyarázza meg, hogy miért nem lehet a mienk, amit kinéztünk, mert még túl kicsik vagyunk hozzá, és nem értenénk. Ugye volt ilyen a ti gyermekkorotokban is? Hogyan is érhettük volna meg, hogy mi az, hogy „nincs rá elég pénz”, vagy hogy már előre látható volt, hogy két nap múlva nem kell majd az a játék, esetleg nem is hozzánk illő.
Pont ilyen az isteni logika. Mi ezt nem érthetjük meg, mi csak emberek vagyunk, azok, akikkel az Úr feldíszítette a világát.
Van, hogy nem értjük, hogy miért nem érjük el a célunkat… na, erre a válasz valahol ott fenn van… valahol nagyon messze…
Geisterfahrer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése