Szikrák

„Az ember gyertyát gyújt a hallottaiért. Csendes magába zárkózással üli meg az évfordulót. Halkan emlékezik. Könnyeit kiengedni már nem meri… egyszerűen elolvad a lelke a benső kínokban…
Miért lenne olyan nagy baj ezt „megünnepelni”? Miért baj, hogy én még mindig itt ülök, és azt érzem, hogy az Innsbruckba menő buszon zötykölődöm? Miért? Miért kellett nekem belészeretni? Miért nem elég nekem egy olyan ember, aki tisztel, szeret, és elfogad úgy, ahogy vagyok? Mért kell nekem maga a lehetetlenség?
Bocsássatok meg nekem… nem születtem tökéletesnek… s ha bántok is valaki az azért van, mert nem úgy szeret, ahogy én akarom…”