Fénytelen álom,
Dübörgő napsütés.
Az Anya már a tavasz szavait suttogja.
Képtelen életre kelni, elnyomja a sötét tél,
Harcuk örök s végtelen.
Hosszú fagy után éget a forró Nap,
Csókjával életet lehel.
A fehér táj titkai feloldódtak,
A szívszilánkok szerteszét fúródtak.
Valami eltapossa a szenvedély virágait.
Bagoly szava: rossz az út, amin jársz,
De az én szívem továbbra is csak a sötétben él.
A fény csak egy ritkán bekukkantó vendég…
Elfelejtett vágyak néha halványan pislognak,
Mégis erős fal védi őket a gyengéd hadtól.
Tiltakozást fú a racionalitás hangos szava,
Az álmok mélyen, érzelmesen ordítanak.
Várom a megváltót, várom az ítéletet,
Mikor az illúziók nélkül is boldog lesz lelkem,
Mikor arca elhalványul az idő csókjában.
Várom. S már nem remélek, inkább várom a csendet.
Lelkem csendjét.
Geisterfahrer.
M. Lightbringer Neked, hogy lásd, hogy szeretek verset is írni =)
De az igazi ajánlás mindig ugyanaz. Mindenkinek… s mégis személyre szólóan, valakinek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése