Ultima ratio

 *~*~

Szeretném, de én képtelen vagyok erre. Én képtelen vagyok szeretet nélkül élni…
Bizonyos embernek gyengeségnek tartják, mások leplezik, egyesek nem érzik…
Talán ezért következik be gyakran az, hogy akit sokáig szerettél, és túl sokáig hagytad, hogy bármit megtegyen veled, egyszer csak fájdalmat okoz.
Ha túl sokáig járunk becsukott szemmel, elfelejtünk látni… elfelejtjük, hogy hiába van zárva az ajtó, az ablakon beáramlik a fény. De mi csak rendületlenül bámuljuk azt az idegesítően tökéletes ajtót. Ez az átok. Ez volt az én átkom. Idáig…
Az a szeret, ami nem teljesedik be, és túl sok fájdalmat hivatott cipelni, az egy idő után átfordul némi keserűségesen mérgező gyűlöletté… és a folyamat már visszafordíthatatlan lesz. Minden elveszik… minden a sötét érzés martalékává válik, s nekünk csupán néhány szép, ám megfakult emlékkép marad. Ennyiből táplálkozhatunk… és felszegett fejjel, büszkén kell mondanunk, hogy „Nem, engem már nem érdekel. Jobbat érdemlek!” Ez így is van. Ma már tudom. De a folyamat, amit át kell élni, hogy idáig eljussunk hosszú és fájdalmas…
Én nem akarok már semmit. Se gyűlöletet, se szeretetet. Csendet akarok… és azt, hogy a nevemet homály fedje… hogy engem ne emlegessenek többet. Negatív alapon biztosan ne…
 
***
A legkeményebb emberek sem teljesen golyóállóak. Sőt, ők talán a legsebezhetőbbet. Egy bizonyos ponton legalábbis biztosan. Méghozzá azon a ponton, ami miatt olyan „keménnyé” váltak. Minden embert érnek kemény csalódások, és most vált világossá, hogy amilyen sokan vagyunk, olyan különböző módokon dolgozzuk ezt fel.
Azt hiszem talán a legkeményebbek a leggyávábbak. Azért, mert inkább nem éreznek semmit, csak hogy ne csalódjanak… ez a legtipikusabb módja a védekezésnek. A gyávaság… hisz… szeretet nincs fájdalom nélkül? Igaz mondás, de… a szeretetbe vegyülő fájdalom mindennél édesebb. A szeretet része… a küzdés szikrája ez maga…
Aki ezt nem képes elviselni, az szeretni sem fog soha tudni. Az összetört emberek pont ezért gyávák. Én képtelen voltam meggátolni a túláradó szeretetemet valaki iránt, mások pedig pont, hogy arra képtelenek, hogy szeressenek. Érdekes, nemde?

Geisterfahrer.

PS.: A Pillangóhatás valamilyen szempontból egy folyamat, aminek egy pontjába befurakodott valamiféle olyan erő, ami mindent megváltoztat. Egy porszem a tökéletesen működő gépezetben. Valami átokféle, ami mindent megváltoztat. Hidd el, ha tehetném, visszamennék, és talán el sem indulnék. Nem magam miatt. Hanem, hogy azzal légy, akivel kellett volna… odébb állnék, és láthatnád, hogy hova vezet az út, ami elvileg a „boldogságodat” tartalmazta. Volna…