Ajánlás: Kenny-nek.
Isten megteremtette a Jót. S itt vége is a filozófiai kérdésköröknek. Na jó, talán mégsem. Jogos a kérdés, hogyan lett a Rossz?
Isten szabad akaratot adott nekünk. Választhatunk, hogy követjük őt az örökkévalóságba, vagy egészen más merre megyünk. Aki más merre indult el, az évezredek során szépen kialakította magának a Gonoszt. Mindenki hívhatja, ahogy akarja… Sátán, Ördög, Mefisztó. Teljesen mindegy… de a lényeg egy és ugyanaz. Isten nem teremtett rosszat… és tulajdonképpen a Jó és a Rossz harca nem Isten és az Ördög harca. Ő mindenek felett áll. Mi vagyunk a Jók és a Rosszak egyben… mi küzdünk önnön magunkkal… s Isten lesz a végén a bíránk.
Erre a kapcsolatra soha sem voltak, és nem is lesznek racionális válaszok, magyarázatok. Itt két nagyon különleges ember feszült egymásnak, s a harc vége az lett, hogy száműzték egymást nagyon más dimenziókba.
Nem emlékeznék, és nem hiányolnék egy nagyon speciális embert, ha érezném, hogy mindent megkaptam, és mindent lezártam. Itt már nem az érzéseimről, vagy a fájdalomról van szó. Itt csak az igazság kell… de elment. Elment mindenféle közölnivaló, levél vagy mondat nélkül… nem kaptam semmit. Pedig én mindent hallani akartam.
Visszamennék-e? Talán igen… talán, ha most átlépek a falaimon azt mondom, hogy… meg akartalak menteni. Én akartam lenni az egyetlen… meg akartam változtatni az életedet, és fényt vinni bele. Kevés az, hogy mindenemet odaadtam volna. Nem volt semmi, amit ne tettem volna meg, hogy megszabadítsalak a démonoktól. De mégsem sikerült… kegyetlenül elbuktam… s ez a seb máig a szívemen van, és még sokáig ott lesz.
Visszamennék, és újraírnám a múltat. Miattad… és talán magam miatt is. Hogy megmentselek téged, és… hogy magamba visszatérhessek. De attól tartok, ha vissza is jutnék csak egyedül önmagam találnám meg, s önmagamban egy darabkát egy egyszerű srácból, aki a minden volt. Mert „a srác a fekete sapkával” most bennem él. Én vagyok részben… máshol már nem lelné meg senki sem. Kenny, tudom, hogy ezt te is tudod… nem kell az égre nézned, elég a nyakadban lévő madárra nézni… az a madár lefele repül, de az életet jelenti. S amíg rajtad lesz, én ott leszek… én benned fogok élni… s bármilyen nehéz is lesz, vagy bármilyen sötétségbe borulsz, én majd fogom a kezed és suttogom:
„Szerettelek...”
De most mennem kell. Harcolni a Gonosz ellen…
Geisterfahrer.
UI.: Mindig akartam, hogy lásd, hogy ugyanúgy szenvedek, mint te… mindig akartam, hogy tudd, ki vagyok igazából. Te ezt most nem látod, és nem tudom, hogy meg fogod-e valaha látni. Nem is baj… elég nekem ha érzed, hogy milyen amikor ott vagyok a lelked legmélyén…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése