Egyetlen nagyobb cseppje is mérgező. Erősen, vakítóan tűz a szemünkbe a sok elvárás, a sok feladat, és a sok teher. Egy boldog pillanatot is fondorlatosan, és okosan tud megfojtani. Néha egyszerűen sok, ami így körülvesz minket.
Néha olyan jó lenne máshova menni… máshol élni… nem minden nap a hétköznapok fárasztó útjait járni.
~ Jó lenne angyalokkal táncolni, a kedvünkre színezni a világot… az utcán menni és énekelni, minden virágnál megállni, és közelről megnézni. Feküdni a fűben, bámulni a felhőket… hallgatni a szél gyönyörű dallamait… érezni a szépséget magunk körül.
Ha nem figyelünk oda, könnyen lehetünk az igazság és a valóság elkötelezett rabja, de akár… örökre ott ragadhatunk a saját álmunkban is.
De mégis… milyen lehet egy olyan világ, ami nem ennyire emberi és földhözragadt? Milyen lenne, ha megteremthetnénk, ha életre hívhatnánk az álmainkat… akár egy kicsi időre is. Fura lenne… talán nem is tenne jót a világnak, de… álmodni mindig szabad. Ettől leszünk igazán önmagunk, hisz ezeket senki sem veheti el tőlünk. Mindannyian egy külön világban élünk, a saját szabályainkkal –valaki ezt erkölcsnek hívja, valaki hitnek, vagy bármi másnak…
Olyan ember vagyok, aki nem csak nappal, de éjszaka is sokat álmodik. Nagyon ritkák a visszatérő álmaim, és leginkább előre mutatnak… néha nem is tudom mire vélni az egészet, csupa butaságnak tűnnek, de… volt, hogy feleszméltem, hogy ezt talán már láttam valahol szimbolikusan, más formába öntve.
A világ nem fekete-fehér. Vannak olyan erők, amiket nem tudunk megmagyarázni, és van, amire még a tudomány sem képes. Ez, ami a lélekből nevezett dologból fakad… minden, ami mi vagyunk, és amit bevonzunk. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire hagyatkozunk az intuícióinkra…
Geisterfahrer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése