Hallgató

~ Ma éjszaka a szobámban táncoltak a démonok. Zenéjük a hangosan süvítő szél volt, ami még a holtakat is felébresztette… árnyékuk a falon hullámzott, s az íves Hold adta nekik a fakó világítást.
Itt jártak… hozták a bajt… üzenték, hogy a fényhozó a rossz úton jár…
 
*

Nem vagyok okos, sem logikus… de valamihez nagyon értek. Az pedig az emberi érzelmek vad rejtvényének megfejtése. Emberek szeméből ki tudok olvasni tragédiákat, és boldogságokat… egy mondatból tudom, hogy igazi vallomás-e vagy csak a bolond bohóc igéje a sok nagy szó…
Jól tudom, hogy ki mit érez, és hogy mi játszódik le benne. Ezáltal hatalmas titkok szakadnak a nyakamba… mert tudni fogom, hogy ki mit akar elrejteni… hogy ki kit szeret igazából… és hogy ki kihez vágyódik igazából. Isten ezt adta nekem… ezt a nehéz, de rendkívüli feladatot… és én örömmel, néha keservesen de büszkén vállalom. Hadd legyen ez, az élet színkeresése mellett egy igazi képesség… ami csak az enyém… és amit senki sem vehet el tőlem.
Megtanultam, hogy az álmaimat csak én valósíthatom meg, vagy engedhetem el. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy segítséget kapjak, de nem is kell.
Megtanultam elengedni azt, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy reménykedhessek, mert tudom, hogy nem fog soha többé visszajönni.
Az arányok nem passzolnak, de sebaj… ilyen az élet, nemde? Büszke maradok, és cselekszem tovább… tudom, hogy Isten tudja az arányokat, és megfelelően mérlegel… és azt is tudom, hogy az én időm is el fog érkezni… hamarosan…

Szeretettel:
Geisterfahrer.