Az „életnek” nevezett „játékban” kemények a szabályok.
Mondogatják sokan. Azért szerintem ezt soha sem kell olyan komolyan venni. Minden felfogás kérdése… és az, hogy nemcsak makacsul mész előre, mindent és mindenkit letiporva.
Valóban nehéz néha. Főleg akkor, ha rájössz, hogy mennyire mulandó némely dolog. A barátság, a szerelem, az összetartás és ehhez hasonlók van, hogy kihunynak egy idő után.
Ki lesz a hibás?
Gyakran mossuk kezeinket, és a másikra hárítjuk a felelősséget. Én azonban azt mondom, hogy nincs rossz barátság… csak rossz hozzáállás. Az emberek változnak. Túl sok mindenkit akartam megmenteni, és a vége az lett, hogy senki sem hagyta. Megtettem minden tőlem telhetőt… lejjebb adtam még a saját becsületemből is, de… ha valaki mérhetetlenül makacs, és nem lát tovább a saját szenvedésén én már nem tudok segíteni. És tudjátok, hogy mi a durva? 2 nagyon fontos embert veszítettem el emiatt. Egyik esetben indokolt volt a dolgokhoz való fájdalmas hozzáállás, a másikban már inkább csak egy rossz irányba indult változásról volt szó.
Egy valamire buzdítok mindenkit. Adjatok hálát mindenes egyes nap a szeretteitekért, és azért, hogy minden rendben van. Hihetetlen kincs az, ha végigélsz egy napot úgy, hogy nem hangzott el egyetlen ingerült szó sem a szádból.
Talán most nem is akartam sokat mondani. Csak jelezni, hogy rossz egy barátot elveszíteni. És akkor a legrosszabb, ha tudod, hogy te mindent megtettél érte, ám ő nem akarta a jó irányba való változást…
Geisterfahrer.
Immer allein.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése