„Gyönyörű emlékeim vannak, amik örökre velem vannak.
Kaptam egy mélyről jövő ihletet, ami kulcs volt a művészethez való viszonyomhoz.
Kaptam forró csókot, ami máig a szívemen él.
Kaptam fájdalmat, ami máig mardossa a szívem.
Kaptam dallamokat és képeket, amik bennem élnek.
Kaptam gyűlöletet és szerelmet. Mindent, ami ellentétes.
Éreztem fájdalmat, csalódottságot, megbántottságot, kihasználtságot, használhatatlanságot… és emellett boldogságot. Szeretetet. Csak kettő volt a pozitív, mégis ezek mindent elbírtak, és megküzdöttek a sok rosszal… ezért maradtam én mindig a jó pártján.
Kaptam igazi, őszinte szeretetet, ami máig felmelegíti a szívem a zord hidegben.
Kaptam egy sérült lelket, akit meg akartam menteni.
Megküzdöttem a lehetetlennel.
Elfogadtam a lehetetlent.
Ez minden. Szerelmed lettem egy nap, s most már tudom, mások az utaink.
Te nem vagy enyém, s nem is leszel soha az. Talán ez a mi tragédiánk.
Egy madár, aki repülni akart, de törött szárnnyal született…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése