„Várj… ne menj még,
Te különös érzés.
Megborzongatsz, mint hűs őszi szél a mezőt,
S újra tüzet lobbantasz testemben.
Bolond boldogság…
Maradj még! Hisz szellőd csak
Most csapott meg…”
Te különös érzés.
Megborzongatsz, mint hűs őszi szél a mezőt,
S újra tüzet lobbantasz testemben.
Bolond boldogság…
Maradj még! Hisz szellőd csak
Most csapott meg…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése