2011. május 2., hétfő

Respawn

Mit szólnátok, ha azt mondanám nektek, hogy januárban, februárban, márciusban és áprilisban más Geisterfahrer írt? Ne lepődjetek meg, én nem váltok személyiséget… csak az érzelmeim minden hónapban mások lettek. Ebben a percben, ennek az új hónapnak az elején is teljesen mást érzek.
Érzelmileg felnőttem. Így igaz. Ez egy nagyon kemény és súlyos mondat, de sajnos (?) igaz. Nem tudom mással magyarázni azt, hogy végre nem fáj a szívem, és végre tudok úgy nélküle élni, hogy közben ki-be jár az életemből. Nem érzek semmit. A szívem halálos csendbe burkolózott, és nem akar szólni. Elfáradt, és elege lett a folytonos harcokból. Nem szeretné folyton azt látni, hogy mennyire gyötrelmes a romokon építkezni. Nem akar ő már semmit, csak nyugalmat.
A józan eszem szintén kikapcsolt. Ma már semmi sem irányit. Mindenem kikapcsolt, és elvonult… mindenemnek elege lett a folytonos küzdésből, ami nem terem már semmit, csak szedi az áldozatait.

Most pedig jön a magyarázat. Bezárkóztam, persze. Annyit bántottak, és annyira megsérültem, hogy nincs szükségem a jelenre, sem a jövőre… de talán még a múltra sem. Nem akarok semmit, csak megvonni a vállamat és csendben ülni. Nem érzek semmit… nem érdekel a logika, sem a helyes magyarázat. Elkezdtem kicsit hasonlítani valakire, akitől ezt tanultam. Nem kellene, tudom, de… védekeznem kell… és jelenleg nem fojt meg semmi, és nem emel az égbe semmi. Jelenleg csend van. A valóság keserű mérge megölt bennem minden szépet és minden jót. Megbénultam…
Nem akartam többé szenvedni, ezért mindent kizártam. Mindent, amihez másnak semmi köze. Egyedül a testvérem érti ez, a Mosolyszívű Lány. Ő az egyetlen társ a bajban… és… van itt még egy „lény”, aki ott lesz majd minden elfúló szavamban, minden apró utalásomban, minden merész vágyamban, és minden fájdalmamban.
 
°°~ Az örökkévalóság egy nagyon hosszú idő, ezért nem is szeretik egyedül leélni. De mégsem élhetsz egy ember csókjában, egy ember érintésében… nem tarthatod meg magadnak azokat a titkokat, amit a másik fülébe súgsz kéjesen a sötétben… hiába tudod minden rezdülését, hiába tudod minden szavának a jelentését, mégsem lehet a tied. Soha sem lesz elég. Soha sem tudsz betelni egy olyan erős érzéssel, ami most a szíved szaggatja. Soha sem… soha… mindig a másik testében és lelkében akarsz majd élni, hogy kicsit is kapj ebből a csodából…
Kegyetlen érzés… de legyőzhető. Tudom, és biztos vagyok benne. De talán az idő megadja a választ erre a kérdésre is…



"You say you're not going to fight
Because no one will fight for you
And you think there's not enough love
And no one to give it to
And you're sure you've hurt for so long
You've got nothing left to lose
So you say you're not going to fight
Because no one will fight for you"


Geisterfahrer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése