Geisterfahrer búcsúzik

Ha egy kívánságom lehetne, rögtön tudnám, mit kérnék. Az elmúlt 11 hónapot egy mozdulattal kitöröltetném a lelkemből. Az elsőtől az utolsó percig. Most megtagadom a múltat és egy sötét szobába, az elmém leghátsó felébe, gúzsba kötve bezárom az emlékeket.
Csak arra várok nap mint nap, hogy eltűnjön a sok hazugság, szégyen, keserűség és megbántottság az életemből. Tisztulni akarok attól a sok méregtől, ami engem kínzott az elmúlt időkben. Talán egy dacos gyerek gondolatai ezek, de most nem érdekel. Csak azt akarom, hogy tűnj el. Tűnj el az emlékeimből, a szívemből és a városomból is.
Soha nem akartam még így semmit. Még téged sem. Igen, most megtagadok mindent, ami velem történt eddig, de nem zavar… látom, erősebb lettél mióta elváltunk. Semmi baj nincsen ezzel, én is más vagyok. Nem csak bennem lakik őrület és gonoszság, benned is van nagy adaggal.
Nincs kétségem afelől, hogy mindegyikük találhat és találni is fog jobbat… akkor is leírom ezt, ha most még fáj ezt beismerni. De ilyenkor mindig eszembe jut az arcod, amin 10 hónap után semmilyen érzelem nem tükröződött, hiába mondtad azt, hogy „nekem is fáj”. Kételkedem abban is, hogy igaz szerelem volt-e a mienk. Talán amolyan iskolai szerelem, aminek meg kell történnie, hogy az ember emlékezhessen valami nagy dologra a gyermekkorából.
Az idő dolgozik, munkájában pedig megállíthatatlan. Halványul a szerelem, az emlékek, és majd egyszer csak a fájdalom is eltűnik. Én csak az kérem Istentől, hogy vegye el tőlem a haragot és a gyűlöletet, mert önmagam kezdem el vele pusztítani, miközben gondolom te már a “régi”, gondtalan életed éled.
Szerintem te sem akarsz soha többé ennyire furán szeretni… én sem. A családom és a barátaim sem akarom többé megbántani.

Az elmúlt egy hónapban sok emberrel találkoztam és sok mindent tapasztaltam. Az életben nem lehet elmenekülni és bezárkózni egy „szigetre”, amiről azt hisszük, hogy majd mindentől megvéd minket. Nekem ez a legnagyobb tanulság… hogy az nem szerelem és az nem kapcsolat, ahol az ember újra és újra elveszíti önmagát… ahol két ember nem tud segíteni egymásnak szárnyalni, repülni…

Nincs több mondanivalóm. Én már nem akarok ebben a fájdalomban élni, és nem akarok rád gondolni, sem visszanézni.
Jó, hogy a Duna köztünk húzódik. Most áldom, hogy annyi hömpölygő, hideg víz van köztünk. El fogsz felejteni hamar, és hamarosan én is téged… utána pedig vár ránk a csodálatos élet, amit nagyon jól kell megélni, és telepakolni felejthetetlen élményekkel és csillogó célokkal.

U.I.: Szívből köszönöm a segítséget azoknak az embereknek, akik mindig mellettem álltak, teljesen mindegy mennyire változtam meg. Örökké a szívemben őrizlek titeket.
A családom minden kudarcom után ugyanolyan türelmesen és kedvesen vigasztal, és megbocsájt, annak dacára, hogy sajnos őket is megbántottam.

Adri és Betti. Mindkettőtöknek nagy hálával tartozom, ugyanis ti óvtatok meg engem attól, hogy szomorú és magányos legyek. Igazi barátok vagytok, akik kiállnak mellettem, és támogatnak. Remélem végigkísérjük egymás életét.

S végül van még sok mindenki, akit nem tudok mind megnevezni, de sok jó percet okoztak nekem és önbizalmat adtak a legnehezebb szakaszban.
Most látom, hogy soha sem leszek egyedül, ha ennyi rendkívüli ember van mellettem.