Vége
egy olyan évnek, ami mind közül a legkülönlegesebb volt. 12 hónap fiatal,
szalmaláng-szerelem, megannyi édes könny és fájdalom, végül pedig a stílusos,
keserű, de csendes befejezés.
Évek
óta mindig a születésnapom után állnak be a nagy változások. Így volt tavaly,
így volt idén is. Ezek egyéves fejezetek, melyek szinte törvényszerűen
váltakoznak. Mindig óriási kíváncsisággal tekintek december 31-én a saját
életemre. Pontosan egy éve ilyenkor, fogalmam sem volt, hogy kaphatok egy
gyönyörű ajándékot, melyet örökre a szívemben őrizhetek majd. Szerethettem,
közel kerülhettem egy fiúhoz, aki mellett végre sikerült megteremteni a saját
személyiségem alapjait. Már elment, de a hagyatéka még bennem él… akkora
boldogságot és annyi jó dolgot kaptam, hogy a sok keserűség ellenére is, még
mindig erősnek érzem magam. Már nem vagyok magányos, ha egyedül maradok… már
tudom, hol a helyem, és mire, kire van szükségem.
Ennek
az évnek a titka és a lényege a szívemben és a szerelem megismerésében rejlik.
Az elmúlt hónapok során befele figyeltem, önmagamhoz kerültem közelebb azáltal,
hogy valaki szeretett engem. Rengeteg jellemhibát, de megannyi új dolgot
fedezhettem fel. Az emberi egyéniségek egyre tisztábbak lettek előttem, egyre
könnyebbé válik az, hogy megfejthessem őket.
Most,
hogy egyedül maradtam, észrevehettem azt, hogy mennyi különleges és jó ember
vesz körül. Megtaláltam az igazi barátaimat. A támogatásuk és a rendkívüli
érzelmi képességük, őszinteségük az, ami részben megmentett engem a
pusztulástól. Sokáig azt éreztem, hogy magányos vagyok, de… amikor elhagyott a
szerelem, a barátság védőhálója megfogott, habár nem is számítottam rá. Isten
elvett tőlem, de megmutatta, hogy mim maradt…
Köszönöm,
hogy vagytok nekem, és elűzitek a testetlen fájdalmat, ami ott bujkál bennem…
S
a másik erőm, kapaszkodóm és menedékem, a családom. Olyan emberek közössége,
akik a legkülönbözőbbek, mégis a szeretetben egyeznek. Mindig megnyugvást
találok bennük, ha menekülnöm kell, ők várnak engem… fel sem foghatom, milyen
szerencsés vagyok, hogy ők is itt vannak nekem, és vigyázzák életem…
Nem
tudom, mit hoz a következő év… eddig boldog voltam, most megváltoztak a dolgok,
talán ez nem feltétlen a fájdalom előfutára…
Azt
kívánom mindenkinek, aki egy kicsit is szeret engem, hogy legyen gyönyörű éve,
bízzon, reméljen és szeressen… enélkül ugyanis lehetetlen az élet…
Geisterfahrer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése