Hagyaték

Ezek a mondatok soha sem kelhetnek életre. Ezeket soha sem szabad kimondanom. A büszkeségem nem hagyja, hogy életre keljenek, és a számon kiejtsem őket… az emberek erősnek és kitartónak látnak engem, de ez mind csak a megnyugtató, kellemes felszín…

Hiányzol. Fáj… nagyon… mikor szenvedek, mikor fáradt vagyok, arra gondolok, amikor velem voltál… elképzelem, hogy milyen boldogok voltunk és máris könnyebb lesz.

Most már őszinte leszek. Azt mondogatom magamnak, hogy jobbat érdemlek és sokkal jobb lesz, ami majd ezután fog velem történni. Napokig, esetleg hetekig ment, de most… megint rám tört a keserédes fájdalom. Hisz… szerettük egymást… szabadok voltunk… félek, soha többé nem lesz az életemben egy olyan kapcsolat, ami ilyen természetesen alakul, és ami ilyen magasra ível…

Soha sem tudnám ezt a szemedbe mondani. Olyan sok rossz ért, hogy megfogadtam, nem fogod megtudni, hogy mi játszódik le bennem. Csak a tartásomat fogod csodálni, és azt, hogy soha sem írok neked. Pedig igenis tudni akarom, hogy levizsgáztál-e, hogy meggyógyultál-e végre, hogy van a családod… ha betartanád az ígéreteidet, és igazi férfiként viselkednél, miután ezt elolvastad, szó nélkül írnál nekem… De én már másodszor futok bele ugyanabba a csapdába. Ugyanúgy reméltem a régi, nagynak hitt reménytelen szerelemtől, hogy beteljesedik és észrevesz majd… persze, hogy nem történt meg.

Felépítettem egy világot, ahol már soha sem leszek egyedül, és ezt Neked köszönhetem. Hiszem, hogy minden embernek van hagyatéka. Én, Tőled hatalmas ajándékot kaptam. Rá mertem lépni arra az útra, amit csak távolról szemléltem. Elmúltak a felesleges félelmeim, önbizalmat merítettem Belőled. Azt akarom, hogy mindig emlékezzünk egymásra… vagy legalábbis addig, míg meg nem találjuk az igazi férfit és az igazi nőt… addig még szabad visszamenekülni a régi emlékekhez, a régi énünkhöz.

Dühösnek kéne lennem, hogy a tüzet elpusztítottad kettőnk között, mégsem tudok igazán soha sem az lenni. A karácsonyi láng ott ég a szívemben… a megmaradásért küzd, és azért, hogy ne legyek magányos… remélem a Te szíved is megölti a sok-sok szeretet maradék kis tüze… emlékezz, én adtam Neked, hogy örökké boldog légy…

Hagyaték… ez tart még életben… ez nem enged közel a magányhoz… még…