Táncoltam,
s te egyetlen golyót röpítettél a fejembe… holtan estem a padlóra. Kérdezted,
jól vagyok-e, de nem volt a szemedben könny. A golyót az elmúlt szerelem
irányította, és ez ölt meg.
Ezzel
kelek, ezzel fekszem. Ebédem, vacsorám a fájdalom. A véremben is az folyik már.
Nem látok már mást, csak ezt… ez tart életben. Szinte már nem is érzem
konkrétan a keserűséget… szinte már a társam lett. Testetlen szörnyként bujkál
mindenhol.
Meghaltam
volna érted. De te öltél meg…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése