Az ősz elküldte hírvivő szeleit. Vadul tépik az ablakomat, lebbentik meg függönyszellemeimet. Az éjszaka sötétebb lett, a Hold fénye sápadtabb... még a csillagok is elbújtak.
Itt van. Eljött azért, amire már régóta vágyott.... méltóságteljesen magával viszi a szívemet, és az összes benne élt érzést. Elrepül vele nagyon nagyon messzire, és vissza sem jön. Be sem borogatja a fájó sebet, csupán egy súlyos és méretes lakatot helyez rá.
Nincs gyógyszer az életre. Se dohány, se alkohol, se fű... csak a művészet. Csak az tudja óvatosan gyógyítgatni a széttépet lelket.
Itt van. Eljött azért, amire már régóta vágyott.... méltóságteljesen magával viszi a szívemet, és az összes benne élt érzést. Elrepül vele nagyon nagyon messzire, és vissza sem jön. Be sem borogatja a fájó sebet, csupán egy súlyos és méretes lakatot helyez rá.
Nincs gyógyszer az életre. Se dohány, se alkohol, se fű... csak a művészet. Csak az tudja óvatosan gyógyítgatni a széttépet lelket.
Legyen ez most Geisterfahrer ars poeticája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése