Ördögi szeretők

Megbocsátani, és felejteni. A két legszebb és legnehezebb dolog.
Lesznek, akik mindig hazudnak, s lesz egy, aki okkal teszi majd. Teljesen mindegy, hogy mit mond, nem az lesz a lényeg… hanem az, amit tett, és amit tenni fog. Minden rossz ellenére fenn tartom azt, hogy bizonyos emberek nem véletlenül lépnek be az életünkbe…. Így jött egy hazug angyal is, aki… becsapott, elárult, de… mégis… megkapta tőlem az egyetlen mondatot, amit mindig is akart: „Mindegy mi fog történni, te nyertél, ezt soha se felejtsd el!”. Akkoriban, a harcban ez a mondat felért egy győzelemmel… aztán később vissza akartam vonni ezt a kijelentésemet, de amikor végleg búcsút vettem az Ördögtől, rájöttem, hogy igazam volt akkor. Ez az egyszerű, kissé sematikus mondat eldöntötte a sorsomat. Nem tűnik bosszúnak, én sem szeretek bosszút állni, de csúnya sebet üt egy ilyen az önbecsülésen.
Hosszú és végtelennek tűnő harc volt, de senki sem kapta meg végül azt, amiért küzdött… s ezért marad sok minden olyan édesen és kínzóan elérhetetlen.
Ezek az idők soha többé nem fognak visszatérni. Ma már tudom, hogy tényleg vannak fekete-fehér dolgok, de az életben pont az a szép, hogy olyan akárcsak a szivárvány. Sokszínű, különleges és egyedi.
Többé nem akarok egyetlen oldalon sem állást foglalni… nekem mostantól meg kell keresni a többi színt, amit eddig még nem láttam…

Volt amikor majd megőrültem, annyira vissza akartam vonni dolgokat…. Volt, amikor mindenemet odaadtam volna valakiért, és becseréltem volna a jelent a múltért. Talán… hiba volt. De nem bánom. Tanultam belőle, és legalább meg tudtam milyen vakon bízni és szeretni.

Ezt a bejegyzést két számomra meghatározó személynek ajánlom.
Egy sötét, hideg lelkű démonnak, aki hihetetlenül forró vágyakkal tudott rendelkezni, és aki talán még most is sok-sok szeretetre vágyik.
S végül egy fényes, vakító angyalnak, aki talán tényleg angyal, mert rá nem hatnak az emberi szavak. Neki, aki értelmet adott az Újhold karcsú fényének.

Ők ketten örökké ott fognak lakni a lelkemben, és eszembe jutni, amikor meglibben a függöny, vagy némán világít majd a Hold. Ők, akik ott lesznek a fantáziámban és a lelkem legmélyebb rétegeiben… ahol a Jó és a Rossz még talán most is csatáznak…

Geisterfahrer.