Tükröm

Mosolyogjatok lányok, míg csak szívetek engedi! Mosolyogjatok bele a végtelen mindörökké arcába, és nevetésetek hangjával hintsétek be az alvó várost. Fogjátok egymás kezeit, és soha se térjetek le az útról. Arról az útról, ami a sajátotok, mégis ott halad a másiké mellett…  
Olyan sok a szép emlék, mint a pipacs a tavaszi mezőn. Olyan boldogok, mint a fejünk felett elterülő kedves, kék ég.

Most mégis vérzik a tisztás. Virágai búsan hajtják le a fejüket, és a felhők komoran strázsálnak a kékség előtt…
Hova lett az igazi tavasz...?