Die Träume von Geisterfahrer

Vannak dolgok, amiket már kis sem tudok mondani, mert annyira hozzászoktam ahhoz, hogy csak leírom őket.
Más ember sebei láthatóak, tapinthatóak. Szavakba önti, hogy a másik átérezhesse azt, amin ő is keresztülment. Én nem tudom ezt megtenni… míg csodálkozom, hogy más milyen erős, és azon vagyok, hogy segítsek neki, földet hányok a saját problémámra. El is felejtem, hogy mi az, ami hetekkel, hónapokkal, évekkel ezelőtt nyomot hagyott. Az én tőröm olyan mélyen van, hogy már szavakba sem tudom önteni. Csak leírni. Olyan kell, aki ezt megérti, és segít…

Geisterfahrer találkozott valakivel… aki megérintette jégszívét. Különleges, álmodozó szemmel mesélt.
„Rám emelte finom arcát. Szürkés, kékes szemei mosolyogtak rám. Haja játszadozva hullt bele ezekbe a kifejező szemekbe. Tudod, érezni, ha két ember lelke összeér. A mieink siettek egymáshoz, de valamiért az enyém csúfosan nekiszaladt az egyik magas korlátnak. Azt éreztem, hogy a fájdalmaim leláncoltak… hirtelen azt akartam, hogy ne csak lásson, de érezzen is engem. Tudja meg, hogy ki vagyok, és csodálkozzon. Nem baj, ha nem érti, csak lássa, és tátsa a száját. Nekem már az is elég lenne. Mert akinek ezt lehetősége van meglátni, az ismer engem igazán. Nekem nem lehet csak az egyik „énemet” szeretni. Kettőből állok össze egybe, s aki ezt az egységet szereti, látnia kell az érem másik oldalát.
Tudnia kell, hogy minden csoda mellett megállok, és megbámulom. Naphosszat csak gondolkodom, és az érzelmeimben úszkálok. Táncolok, énekelek, show-t rendezek, ha úgy tartja kedvem. Leláncolhatatlan, megállíthatatlan és rebellis vagyok. Különlegesnek érzem magam és arra van szükségem, hogy soha se álljon meg körülöttem az élet. Azt akarom, hogy úgy éljek, mint akiről azt hiszik, hogy megbolondult, mert nem száll le a hullámvasútról.
Akarom fogni a kezét, és csókolni halovány bőrét. Felülni mögé a motorra, s hagyni hadd vigyen messze a Kisherceg.
Sikerülni fog ez nekem? Sikerülni fog átnyújtani azt, aki én vagyok? Olyat találni, aki képes ezt a 193 szót szeretni?”
Láttam rajta, hogy húzza a szíve. Sajnáltam is, de szánalmasnak is tartottam. Egy lény, aki világéletében csak igyekszik valahová, hogyan tudná lekötni magát? Azt éreztem, hogy számára minden stimmel. Az sem zavarja, ha a másik nem érti, a lényeg, hogy érezze…
Erről szól az élet. Mellettünk ül valaki, és csak rajtunk múlik, hogy meg akarjuk-e egyáltalán érteni, vagy csak felvenni az egyszerű ritmust, amit mindenki más követ ezen a világon. Mert csodát tenni nem nehéz, de annál igényesebb feladat.

Geisterfahrer.