Hogy mi maradt nekem, aminek még örülni tudok? Hmm… jó kérdés. Mostanában ezen gondolkodom.
Bedugom a fülhallgatóm, és hagyom, hogy az üvöltő, mámorító zene szétáradjon a fejemben, majd az egész testemben. Táncolni, ugrálni kezdek rá, majd nagyot nevetek. Ha nincs más, hát mulatok magamon… régóta csak ez maradt meg nekem. A saját világom, a határtalan képzelet, amiben élhetek. Egyedül.
A barátságok, amiket a félelem és sokféle érdek táplál, hamvában holt árnyak csupán. Az ember egy nap ráébred erre. Érezni fogja, hogy egyre többen elmaradnak mellőle, és valaki mellett már csak azért áll ki, mert nem akarja, hogy rázúduljon a rengeteg gyűlölet és rosszakarat a másik fél részéről. Mondjuk ki: néha gyengék vagyunk otthagyni egy megromlott kapcsolatot. Ennek egy oka talán a jövőtől való félelem… és a magánytól való félelem.
A bátor ember ismérve más. Ő inkább egyedül, de büszkén éli tovább életét, mintsem, hogy látszatokkal színezze tele élete palettáját. De én gyarlóbb vagyok… és még sokan mások is. Kénytelen leszek meghazudtolni önmagam, és felvállalni ezt a gyáva dolgot: én is hordok álarcot… de csak egyetlenegyet… nem hetet. Önvédelemből teszem, mert én a szívemmel gondolkodom már nagyon régen, nem a fejemmel. Olyan vagyok, aki hihetetlenül nehezen tudja feldolgozni, hogy az emberek változnak, pedig ez az élet egyik alappillére. Én mégis folyton csak a jót hiszem, és naiv vagyok. Egy a baj, hogy nem bánom. Inkább legyek szeret teljes, de gyenge, mintsem erős, de szívtelen. A Jóisten így rakott össze… nagyobb csalódásokkal és nagyobb szívvel. Talán… ezért egyszer én is megkapom a jutalmam, és azt az embert, aki ezt nem csakhogy szereti, de még viszonozza is ezt az őrületet, ami benne lakik…
~ Valamilyen szempontból a zuhanás is lehet különleges és nagyszerű. Egyedül, szabadon teszed… minden határ nélkül, minden szabály nélkül. Bele a nagyvilágba.
Geisterfahrer. ~ Frei im freien Fall
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése