Nagyszombat

A nagyszombati szertartás a legszebb mindközül. Felgyúlnak a fények a sötét templomban, miközben imbolyognak a gyertyák lángjai a hívek kezében. Hirtelen megszólal a Dicsőség, s mindenki szíve megtelik egyfajta megmagyarázhatatlan örömmel, amelyet Jézus hoz el nekünk. Ő a láng a sötétségben. Belé kapaszkodom, mikor azt érzem, elborít már a torz fénytelenség. Azt éreztem akkor, most bennem is újra, sőt erősebben pislog az életetadó láng.

„(…) A Húsvét tavaszi ünnep, tavaszi megújulás járja át a természetet, kipattannak a fákon a rügyek, zöldbe borul a természet, megtelik madárdallal a kert. Minden az élet diadaláról szól, élni jó, élni szép, élni örömteli, s örömteli látni, hogy a körülöttünk lévő szeretteinket is magával ragadja a húsvét hangulata”. (Bíró László püspök)

Újjászülettem a meggyújtott lángban… az ünnep bennem is felszította a mélyen lakozó legjobb tulajdonságaimat. A tömjén illata elűzte a gyűlöletet, a haragot, a démonokat.
Valami egészen más kezdődik most. Az elmúlt hetekben egy különösen nagy lépcsőfokra kapaszkodtam fel, ahol most új szemszögből figyelem az életet, és újfajta vágyak kerítettek hatalmukba.

Vége a fájdalomnak, vége a keserű köröknek. Elpárolgott minden sötétség, ami eddig beárnyékolta a jelen szép pillanatait. Megbocsájtottam magamnak, és azoknak is, akiket eddig tüskeként hordoztam a szívemben.

Ezt a bejegyzést minden kedves, hűséges olvasómnak szeretném ajánlani. Áldott ünnepeket kívánok nektek, járjon át titeket is a húsvét öröme, legyetek boldogok a tavasz meleg érintésében!
Köszönöm, hogy itt vagytok nekem.

G.