Ma reggel éreztem először igazán, hogy a Tél felemelte jeges kezeit a
városról. Ébredezik a fagyos kómából a Múzeum körút. Mosolyognak a múzsák a
múzeum timpanonján. Rám köszönnek a fáradt, tavaszt áhító reggelen.
Valami más. Valami megváltozott. Bennem semmi sem már a régi, talán
csak-egy szokás, érzés, és jó pár emlék. Érzem, ahogyan a világ is változik
köröttem… pontosan olyan, amilyen én belülről… kivetül belőlem.
Ma az eső illata tölti meg a körutat. Az autók is szelídebben gurulnak a
vizes aszfalton. Eső után tiszta, nyugodt a város.
Ma valami mást érzek. Üres a szívem… nem lakik többé benne senki. Az utolsó szerető is elhagyta ezt az összetört helyet. Most váltam igazán egyedülállóvá… ma éreztem magamon a magány jeges simogatását. Bekúszott a gondolataimba, én pedig valahogy jelenleg képtelen voltam őt elűzni a pozitív gondolataim tömkelegével.
Azt hiszem az emberek csodálták azt, hogy milyen gyorsan és „könnyedén” vagyok képes regenerálódni, ami igaz is, csak… ennek az egésznek van egy sötét oldala is. Az űr, ami keletkezik az ember testében, ami nehezebb napokon szétmarja a lelket… erről nem beszélek, nem veszek róla tudomást, mert nem akarom felismerni és megtalálni újra a vágyat magamban, hogy szeretni akarok… azt akarom, hogy szeressenek. Minden változás dacára, ugyanaz a kislány vagyok, aki keresi a hercegét, és akinek jól esne már, ha végre megmentené valaki. Az agyam milliószor tiltakozott már eme vágy ellen, de a szívemet mégsem tudom elcsendesíteni. Akkor is előre tör, és szomorúan néz rám… szeretné már, ha valaki szenvedélyesen átölelné, megszorítaná a kezét, és szerelmes csókkal hintené be.
Ma valami mást érzek. Üres a szívem… nem lakik többé benne senki. Az utolsó szerető is elhagyta ezt az összetört helyet. Most váltam igazán egyedülállóvá… ma éreztem magamon a magány jeges simogatását. Bekúszott a gondolataimba, én pedig valahogy jelenleg képtelen voltam őt elűzni a pozitív gondolataim tömkelegével.
Azt hiszem az emberek csodálták azt, hogy milyen gyorsan és „könnyedén” vagyok képes regenerálódni, ami igaz is, csak… ennek az egésznek van egy sötét oldala is. Az űr, ami keletkezik az ember testében, ami nehezebb napokon szétmarja a lelket… erről nem beszélek, nem veszek róla tudomást, mert nem akarom felismerni és megtalálni újra a vágyat magamban, hogy szeretni akarok… azt akarom, hogy szeressenek. Minden változás dacára, ugyanaz a kislány vagyok, aki keresi a hercegét, és akinek jól esne már, ha végre megmentené valaki. Az agyam milliószor tiltakozott már eme vágy ellen, de a szívemet mégsem tudom elcsendesíteni. Akkor is előre tör, és szomorúan néz rám… szeretné már, ha valaki szenvedélyesen átölelné, megszorítaná a kezét, és szerelmes csókkal hintené be.
Most nem jó. Most nehéz. Majd elmúlik. Tudom…
Néha elfáradok, és eltolom magamtól az érzéseket, és a közelséget… így könnyebb. Azt hiszem, most tényleg nagyon nehéz lenne megnyerni összetört szívem.
Nem is változtam akkorát. Még mindig azt mondom, hogy most már az Igazi jöjjön. Nem vagyok még mindig jó „szingli”. Akartam már ezerszer írni frappáns és gúnyos, modern kis novellákat az állapotomról, az ismerkedés zsákutcáiról, de nem sikerült. Talán majd egyszer, ha tényleg felnövök. Most gyerek vagyok, aki vagy rapszodikusan magányos, vagy őrülten szerelmes.
Ha valaki azt mondaná nekem, hogy mostantól várjak valamennyi napot… hónapot… vagy évet, mert ha türelmes leszek, eljön majd az Igazi és fel is fogom ismerni. Megtenném. Megvárnám őt, és jól esne azt érezni, beteljesedett az életem…
Nevetséges, hogy nehezebb perceimben is még mindig a rabszolgája vagyok a gyöngéd érzelmeknek. Mennyi mindent megtennék még mindig, mert még is tettem, hogy újra szerethető legyek…
Néha elfáradok, és eltolom magamtól az érzéseket, és a közelséget… így könnyebb. Azt hiszem, most tényleg nagyon nehéz lenne megnyerni összetört szívem.
Nem is változtam akkorát. Még mindig azt mondom, hogy most már az Igazi jöjjön. Nem vagyok még mindig jó „szingli”. Akartam már ezerszer írni frappáns és gúnyos, modern kis novellákat az állapotomról, az ismerkedés zsákutcáiról, de nem sikerült. Talán majd egyszer, ha tényleg felnövök. Most gyerek vagyok, aki vagy rapszodikusan magányos, vagy őrülten szerelmes.
Ha valaki azt mondaná nekem, hogy mostantól várjak valamennyi napot… hónapot… vagy évet, mert ha türelmes leszek, eljön majd az Igazi és fel is fogom ismerni. Megtenném. Megvárnám őt, és jól esne azt érezni, beteljesedett az életem…
Nevetséges, hogy nehezebb perceimben is még mindig a rabszolgája vagyok a gyöngéd érzelmeknek. Mennyi mindent megtennék még mindig, mert még is tettem, hogy újra szerethető legyek…
Van egy vigaszom, és egy támaszom. Az igazán Bátrak rejtekhelye maga a
valóság. Bátornak érzem magam, amiért megtaláltam a legális drogot, ami kivezet
a hétköznapokból.
Veronica Roth A beavatott sorozatának függője lettem. Elvarázsolt a történet, a világ amit felvázolt, és a szereplők személyisége, harcaik magukkal és a világgal. Egészen hajmeresztő a küzdelem, amit vívnak a rendszerrel és néha egymással.
Most, hogy ilyen zseniális történetet olvasok, természetesen a főszereplő férfival is szerelembe estem, akinek a tulajdonságain keresztül rájöhettem, milyen az igazi férfi… mi kell nekem most akkor igazán.
Négyes… az én Négyesem valahol vár rám, nagyon remélem. Ő nem a félelmei száma után kapja nevét tőlem, hanem a rangsorban elfoglalt pozíciója miatt… ;)
Most, egy rövid ideig lehetnek eszményi ideáim egy bátor, okos, őszinte és gyöngéd férfiről… akit én is régóta keresek.
Veronica Roth A beavatott sorozatának függője lettem. Elvarázsolt a történet, a világ amit felvázolt, és a szereplők személyisége, harcaik magukkal és a világgal. Egészen hajmeresztő a küzdelem, amit vívnak a rendszerrel és néha egymással.
Most, hogy ilyen zseniális történetet olvasok, természetesen a főszereplő férfival is szerelembe estem, akinek a tulajdonságain keresztül rájöhettem, milyen az igazi férfi… mi kell nekem most akkor igazán.
Négyes… az én Négyesem valahol vár rám, nagyon remélem. Ő nem a félelmei száma után kapja nevét tőlem, hanem a rangsorban elfoglalt pozíciója miatt… ;)
Most, egy rövid ideig lehetnek eszményi ideáim egy bátor, okos, őszinte és gyöngéd férfiről… akit én is régóta keresek.
Adrinak.
Te vagy az egyetlen, aki tudja, min megyek most keresztül. Érzed a rezgéseimből, és én is a tiedből, hogy habár nem beszélünk róla, mindketten ugyanabban „szenvedünk”. Mindig az a tudat erősítsen, hogy én itt vagyok neked, bármi legyen is… engem is ez a tudat erősít, mikor magányosnak érzem magam. Pontosan ráéreztünk, hogyan kell bánni a másikkal, ha egyedül van, ha aktuális randipartnere van, vagy ha épp szerelmes… teljesen mindegy, mi lesz majd velünk, tudom, hogy mindigis összetartunk majd. Ez a mi barátságunk szépsége. Nem csak beszélgetések, alkalmi kávézások… ez az, amikor látod a másik szemében megbújó fájdalmas titkokat, és minden egyes cselekedeteddel azon dolgozol, hogy feloldd a másikban a keserű gátakat…
Te vagy az egyetlen, aki tudja, min megyek most keresztül. Érzed a rezgéseimből, és én is a tiedből, hogy habár nem beszélünk róla, mindketten ugyanabban „szenvedünk”. Mindig az a tudat erősítsen, hogy én itt vagyok neked, bármi legyen is… engem is ez a tudat erősít, mikor magányosnak érzem magam. Pontosan ráéreztünk, hogyan kell bánni a másikkal, ha egyedül van, ha aktuális randipartnere van, vagy ha épp szerelmes… teljesen mindegy, mi lesz majd velünk, tudom, hogy mindigis összetartunk majd. Ez a mi barátságunk szépsége. Nem csak beszélgetések, alkalmi kávézások… ez az, amikor látod a másik szemében megbújó fájdalmas titkokat, és minden egyes cselekedeteddel azon dolgozol, hogy feloldd a másikban a keserű gátakat…
Szeretettel,
Geisterfahrer
Geisterfahrer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése