Egész életünk elmehet arra, hogy megtaláljuk, definiáljuk önmagunkat. Az egész fiatalkorunkat ez a szárnypróbálgatás, keresés tölti ki, pedig nagyon egyszerű meglelni a bennünk lakó vonások gyökerét. Minden út egyszer csak visszavezet a családhoz… ott találjuk a földi élet forrását, minden kérdésre a választ.
Először csak burok a család, majd védőhálóvá válik, amikor felnövünk… megfog minket, amikor zuhanni kezdünk… s végül rájövünk, hogy minden benne gyökerezik. A család fogalmát nem lehet csak úgy hangzatos idézetekkel leírni, vagy divatosan kitenni… ez maga az élet, amit meg kell ismerni, érteni kell.
Most, hogy hazautaztam, nagyon közel kerülhettem a családomhoz, a nagyszüleim korához. Megadatott nekem a türelem, a szerencse és nagyszerű rokonok, akik megmutatták nekem, hogyan éltek régen, milyenek voltak a felmenőim. Az összes vonásuk között, láttam magam, még akkor is, ha valaki 70 vagy 80 évvel előttem élt… éreztem a kapcsolatot, és hogy igen, ilyen a mi családunk!
Mindig megérint, amikor beérünk a kis zalai faluba. Finoman fésült szántóföldek, dombok után, katonás sorban nőnek ki a földből a fenyőfacsemeték. Érzem a levegő illatából, hogy az énem egy fontos része innen indul, innen származik. Különös biztonság és büszkeség leng körül, mikor végigfuttatom a szemem a tájon. Olyan jó tudni, hogy ez még hozzám tesz valamit, ettől még jobb ember lehetek, hogy egy ilyen csodás helyhez közöm van és hogy láthattam ezt! Elengedhetetlen az életben, hogy ismerjük a legfontosabb gyökereinket. Így érthetjük csak meg, kik is vagyunk mi, és merre tarthatunk az életben. Mindennek az alapját ez az én-tudat képezi, és ez adja azt a hihetetlenül erős várat, ami magát a saját sorsunkat szimbolizálja a világ zavarában. Mindig tudom, hol az otthon, és kik is tartoznak oda igazán.
Nekem több idő kellett az életemben, hogy ide eljuthassak… most tudom csak igazán tisztelni és megérteni a család fogalmát. Most láthatom csak, milyen szerencsés vagyok, hogy egy igenis különleges és érdekes családba születhettem, ahol én magam is formálódtam.
Ez az utazás a valaha volt egyik legmeghatározóbb utam. Azt hiszem, eddig csak külföldre tudtam gondolni, ha arról volt szó, hogy igazán új dolgokat akarok felfedezni és messze akarok jutni. Elég volt 200 kilométert utazni, és máris az életem forrásánál találtam magam, a gyönyörű, zöldellő erdőben. Lehetetlen lenne nekem úgy elindulni a világba, ha ezt nem láthattam volna. Amikor a múltról beszéltünk, nem a keserűség érzése, inkább a retrospektív történelem lengte körül a szobát… a jótékony múlt, amely egészségesebb volt ennél a modern és fura jelennél. Semmi másra nem gondoltam ebben a pár órában, mint arra, honnan indult az egész életem, honnan indult az őseim élete, milyen emberek voltak ők, mit tettek, ami miatt még máig emlékezünk rájuk.
Nekem ezt jelenti a család. Megtalálni az életünk kiindulópontját a
rokonainkon keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése