Karácsony

Érzem a fényt. Érzem, hogy az éjszakák és vele együtt a zavaró álmok is megrövidülnek. Megszületett bennem a Megváltó, elhozta a várva várt ragyogást. Mikor letaszítottak a földre, én akkor is vadul a fény felé fordítottam az arcom és összeszorítottam a fogam… nem engedtem, hogy a sötétség rabul ejtsen.
S most nyugalom, csend honol a szívemben. Elmúltak a viharok, tisztán látom a bennem lakó lelket. Ez a saját ajándékom önmagam számára… hogy végre megtaláltam a nyugalmam, s ebbe a nyugalomba tudtam belehelyezni a Messiást.
Álltunk a fa körül, énekeltük, s közben hálát rebegtem magamban Istennek, hogy mennyire hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy itt van körülöttem a szerető és megbocsájtó családom! Szívemben pedig igaz barátokat hordozhatok.

Istenem, imádkozom hozzád ma este, hogy segíts minden embernek a földön, hogy igazán boldog lehessen. Vigasztald a csüggedtet, segítsd az árvát és adj a nélkülözőnek. El sem tudom mondani, hogy mennyire szerencsésnek érzem magam, és hogy ezért mennyire hálás vagyok. Szenteste mindent megkaphattam, ehettem, ihattam békében, a családom körében.
Most mégis egy apró imában kérlek Istenem, hogy akinek ez nem adatott meg, azt segítsd meg! Öleld a világot magadhoz és áldj meg minket.

Megszületett bennem a csoda, érzem, évek óta először. Fény, melegség és boldogság leng körül. Az igazi biztonság, az eltéveszthetetlen, elemi erő, ami mozgatja örök létünket.
Szerencsés vagyok, mert hiszek…