Világcsavargó

Hiába skandálja a fiatalok világa, hogy élj szabadon, ne gondolkodj, és élvezz minden percet… néha a legbátrabbak is megtorpannak. Aki érez, gondolkodik és töpreng mindig falakba fog ütközni. Nem lehet csak úgy kivágni magunkból az agyat…

A változás, amit átélünk jelentéktelennek tűnik, mégis a legnagyobb váltás az egész életünkben. Hétről hétre közelebb kerülünk 13 év munkájának lezárásához. Mint minden nagy és patetikus dolgot, ezt is méltóan kell befejeznünk.

Elfáradtak és megfakultak a friss kapcsolatok. A sok-sok gyermeki felszabadultság és naivitás elpárolgott belőlünk.

Látom magam a padban ülni… látom, amint rá, majd rá, végül őrá gondolok. S most látom magam az utolsó évben a folyosón állni, és megcsókolni Őt. Őt, aki mindent a helyére tett. Nem megváltoztatott, jobbá tett. Ő, akibe remegő, sebesült kezekkel kapaszkodom, s akinek egyetlen érintése is megváltja halandó létem.

Fáradt szemeim fiatal arcán pihentetem. Lassan már olyan, mintha minden apró vonalat ismernék a puha, porcelán bőrön. Olykor elmerengek, mi lesz ha majd nem szeret? Mi lesz, a más nőt kér feleségül, ha már nem szeretetem őt. S aztán megdöbbenek, mert nem tudom elképzelni azt, hogy elengedem őt. A muszáj lenne, attól talán tényleg elpusztulnék. Hisz ő az egyetlen lelki természetű gravitációs erő, ami itthon tart. Félek, futnék a világ végéig és menekülnék a múltam elől. Járnám reménytelenül és barátok nélkül a világot, hogy végre menedéket találhassak. A keserű árnyak az álmaim kifürkészhetetlen tartományaiba is betörtek… arcokat látok, akik már rég elporladtak a lelkemben. Visszatérnek, hogy hűségem próbára tegyék… éjszakánként megharcolok a démonokkal, s reggelre úgy érzem, a valóság nagyobb szörnyeket már nem tárhat elém…

De van egy hely, ami immáron nem hamis menedék. Az öröm és a boldogság szigete, ahol nem talál rám a valóság pásztázó szeme. Szívem feltöltekezik a forró szerelemmel és a finom, vadregényes természettel.

Minden egyes nap hálával töltekezve hajtom álomra a fejem. Óriási ajándékot kaptam egy tiszta, feltétel nélküli szerelem képében. Sok lesz a harc és a küzdelem, de tudom, hogy mindig szerető lélekkel és igazán emberien fogjuk együtt magvalósítani az álmainkat.

G.