Lucky Strike

 Elszaladnak mellettem a szavak. Egyiknek sincs elég ereje és egyik sem elég expresszív, hogy megmutathassa azt a fajta gyönyörű, különleges és teljes békével lefolytatott harcot, ami egy szerelmes ember szívében él.

Túl sokan megpróbálták már leírni ezt az állapotot. Én nem erőlködöm, hisz a csoda akkor marad meg az életünkben, ha halkan, óvatosan szemléljük, és nem próbáljuk meg földhözragadt dolgokkal összeroppantani.

Nem szeretek áradozni, de amúgy sem figyelnek rám. Nem is bánom most valahogy. Félek, nem tudnám hűen tükrözni az igazi boldogságom. Ez megmagyarázhatatlan… olyan mint az összes életenergia forrása… a végtelen fény, ami berogyja az összes szürke és keserű napot… s egy olyan érzés, ami értelmet ad a jövőnek, és ami miatt nem kell félni semmitől sem a beteg világban.

Mintha egyszerre lebegnénk, úsznánk, repülnénk és még a legszebb dallamokat is hallanánk közben.  A szerelmes szív rapszodikusan mereng kívül, belül dühös könnyekkel próbálja elfogadni az elszakadásnak az elviselhetetlen gondolatát. Ez a szív nem fogadja el a magányt, a józan ész kritikáját, és persze az autonóm személyiség szabadságát sem. Kicsit talán veszélybe kerül a „független” én, és már nem hagyja őt az érzések hada egyedül gondolkozni és tervezni. Kicsit háttérbe szorul ez a bizonyos személyiség, és átadja a helyet az önfeledt, közös tervezésnek.

Emlékszem alig fél éve beszélgettem valakivel, aki azt mondta nekem, hogy magányos, és akkor lenne igazán szép a jövője, ha a terveit és álmait közösen élhetné meg egy emberrel, akibe igazán szerelmes. Cinikusan kinevettem, igen. Erősen tiltakozva írta a büszkeségem a mondatokat, hogyan én ugyan egyedül költözöm majd el és felépítem a fényesen csillogó karrierem. Nincs szükségem nekem szeretőre ahhoz, hogy kalandokkal és emlékekkel tűzdeljem tele az életem. Kérkedve nézett rám a másik, én pedig valamiért a függetlenségem csúcspontján állhattam.

Mit mond a mostani én? Mosolyra húzza száját… nem félti azt a bizonyos függetlenséget. Szánakozik… látja a megtört múltat… és hihetetlenül boldog és szerencsének érzi magát, hogy ezek átmeneti gondolatok voltak, hisz ha ez lett volna a valóság, akkor most rettentő magányos lenne, és a maradék önbizalma is elúszott volna azon a bizonyos hajón…

G.