Megmentett.
Nem adta fel a küzdelmet a szívemért. Nem kellett neki semmi más, csak a bennem
rejlő ember, nő. Én pedig tudatlanul
álltam előtte… hatalmas tapasztalataim eltörpültek a benne rejlő szeretettel
szemben. Megfosztott a védőfalaimtól és őszinte mosolyával kitépett a
valóságból, finoman és könnyedén. Hozzám mert érni, bele mert nézni a szemembe.
Nem félt semmitől… még a múlt agresszív szörnyeitől sem, amit igyekeztem
elbújtatni a pupillám sötétje mögé.
Megtaláltam
a férfit, aki képes szeretni. Aki képes engem szeretni…
Megnémultam. Elhagyott a sötétség. Állok a fényben, és kiszakadnak belőlem a démonok. Nem maradt semmim... csak a jelenem és az álmaim.
Megbocsátottam mindenkinek.
Szívből szeretnek, s szívből szeretek.
¤¤
"A jövendő boldogság, mint a trópusi partvidék, bensőséges lágyságát, legillatosabb leheletét vetíti maga elé a végtelenbe, s már előre e mámorban ringunk, anélkül, hogy törődnénk a még úgysem látható horizonttal."
(Bovaryné)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése