Tapasztalat

Mindannyiunk visz magával valakit a szívében. Különösen a férfiak… ha nem is egy nőt, akkor az anyjuk létező vagy épp elhomályosult képét.

Kedvesen mosolyog, érdeklődő pillantást vet rám. Kicsit izgatottabban igazítja meg a haját, majd mond valami vicceset, amin mindketten elpirulva kacagunk. Úgy gondolom, én is megmutatom sziporkázóan humoros oldalam, ezért kicsit felcifrázom a mondataim. Meglepődöm. Őszintén nevet. Tekintetével követ… engem is vonz ismeretlen lénye.

Hamarosan vége a könnyed, vicces óráknak. Vége szakad az embertömegben eltöltött pár személyes percnek. Azt érzem, közel kerültem valakihez, habár csak pár szót váltottam vele. Megint meglepődöm. Képes vagyok még elsőre naivan vonzódni megint valakihez? Igen, határozottan. Még percekig élénken nevetgélek, hadarok, remélek…

Aztán visszalök a hirtelen felismerés a valóság szürke börtönébe. Persze, hogy foglalt az úriember… pici puffanás, halk törés, mély levegő és minden megy tovább. Igazán jelentéktelen és bagatell esemény ez két év kudarcához képest.

                                                                                        

S ezért hiszem azt, hogy hordozunk valakit, valakiket a szívünkben, akik lehorgonyoztak bennünk, habár már eveznénk tovább.

Valaki igenis vágyik már arra a bizonyos biztonságra, amit egy érdekes és kedves nő adhat hosszútávon. Talán már meg is találta, csak fél kitárni a szívét, ezért örül, hogy a nő mással van…

Valaki még gyerek, és mindent akar egyszerre, nem elég nagy a hely a bensőjében, hogy beférjen mindenki…

S ott a legfeltűnőbb és a legmagányosabb, akinek édesanya kép hiányában az űr hidege lebeg szívében…

Valaki menne is és maradna is. Nem hazudok, velem is volt már ilyen… tévesztettem meg én is embereket, előfordul… Most már tudom, hogy akkor engedtem szabad utat a bennem horgonyzó „szeretőnek”… akkor fogadtam el, hogy menni akar, és ki kell tárnom a kaput, hogy kijuthasson és tovább élhessünk.

S azt is tudom, hogy valaki csak egy pár lélegzetvételre vágyik, habár megtalálta szíve útját és nem térne le róla…

De van különleges eset is, mikor kiürítjük a szívünket, hogy még tisztábban tudjunk gondolkodni. Van, hogy az álmok uralnak mindent és a jövő az igazi úr. Aki menekül, az mindent hátrahagy lezáratlanul… én inkább kizárom azt, ami fájdalmat okozott, és egyszerűen csak elmegyek.

G.