Ez már biztos a Pokol egyik kulturált, megtévesztő bugyra. Villognak rám az unalmas tekintetek, a sok egyforma, amorf lény a fülembe mormolja szürke mondatait.
Sikerült visszautaznom
a múltba, és megtalálnom lényem egyik alapvető részét. Megint ismerős a
tükörből visszatekintő arc. A szemében megbújnak a nagy álmok, a hihetetlen
elvágyódás és egy eltitkolt vágy. Valami nagyon mélyen gyökeredzik bennem, amit
mégsem sikerült elengedni teljesen. Persze, ezzel már szembesültem, teljesen
őszinte voltam magammal, blablabla…
Az ismerős a tükörben
egy gondosan összepakolt, ősrégi csomagot cipel. Ebben a csomagban ott nyugszik
összegyűrve a rengeteg kétely, és csalódás a „barátok” iránt… sok-sok be nem
teljesült élmény, amit a „barátoktól” remélt…
Ott van még a meg nem
értettség mázsás súlya… és ott van az a bizonyos személy, aki most már
harmadmagával kerget engem éjjel-nappal…
Ismersz valóban? Belém
látsz? Akkor merj szembenézni a katasztrófával, amit elindítasz bennem, ami
után mégis más lesz az életem és sikerült megváltoznom…
Nem kell tőled semmi…
de mégis mindent elvennék, hogy csak az enyém legyen. Te magad vagy a
lehetetlen, ami még mindig pusztítóan képes vonzani… mondd, tudsz róla? Direkt
csinálod? Tényleg nincsenek hátsó szándékaid…? Remélem, csak én vagyok a
paranoriás…
G.
U.I.: Szűk és émelyítő lett a
környezet, amiben felnőttem. Mindenki halálbiztos önbizalommal uralkodik a
nevetséges népszerűségi skála tetején. Nők, akik máris komolyan tekintenek a
jövőben és nem létezik számukra csalódás. Szerencsések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése