Megfulladok. Lassan
elsüllyedek a viszonzatlan szeretetben és a türelemben. Feladom a harcot…
kétségbeesésemben már a múlthoz menekülök… várom a segítséget egy rég
elfeledett hibától…
Körbevesz a magány és
néhány megfakult emlékkép. Elmenekül a nyár… készíti a helyet a gyászos ősznek.
Minden nő álmodik
merészen egy férfiról, aki majd imádja, megteszi élete egyetlen fénylő
csillagává. Epekedik érte, tiszteli és körbeveszi férfias szeretetével.
Hazudhatunk magunknak, tisztázhatjuk a gonosz valóságot, de akkor is ez kell
mindenkinek. Szerelem. Vadul, őszintén és fájdalmasan. Nem érdemes enélkül élni…
egy legális drog, ami színt visz a fakó életbe. Van kiért és miért élni. A
többi cél csak önámítás, csak arra szolgál, hogy elhiggyük, meg tudunk állni a
saját lábunkon. Nem azért írom ezt le, mert naiv vagyok, hanem mert ehiszem,
hogy megtaláltam… de megint csak egyoldalúan… megint egyedül maradtam, pont
mint 3 éve. Megismételte magát az élet. Csúnyán összetörte a szívem.
S úgy mint a forró
nyár, eltűnni, elhamvadni… így kell elrejtezni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése